Tragédiák sora kísérte végig a Pán Péter mintájául szolgáló fiúk életét

2019. január 14. 15:22 Múlt-kor

Egymást követő sorscsapások

Mindezzel továbbra sem szakadt vége a borzalmas eseményeknek: a Pán Péter kalandjaiban megörökített fiúk életét végigkísérték a szörnyű tragédiák. A legidősebb, George a brit hadsereg tisztjeként szolgált az első világháborúban, és 1915-ben, 21 évesen elesett a fronton Belgiumban. 1921-ben aztán az Oxfordon tanuló Michael nem sokkal 21. születésnapja előtt a Temzébe fulladt elválaszthatatlan barátjával (egyesek szerint szeretőjével), Rupert Buxtonnal együtt. Sokan úgy tartják, a két ifjú szándékosan követhetett el öngyilkosságot.

Michael volt talán a legnagyobb hatással Pán Péter alakjára, és maga Barrie is azt írta később, hogy a fiú halála „valahol az én végem is volt.” Miközben George és Michael voltak az író kedvencei, a második legidősebb fiú, John (azaz „Jack”) eddigre már jó ideje rendkívül ellenségesen viszonyult Barrie-hez, mert már édesapjuk betegsége alatt úgy látta, az ő helyét próbálja átvenni életükben. John 65 évesen, tüdőrákban hunyt el 1959-ben. Barrie ezt már nem érte meg, ővele tüdőgyulladás végzett 1937-ben.

Peter, akinek Barrie karaktere a nevét köszönhette, sosem tudott megbékülni a tudattal, hogy az egész világ őt tartja az „igazi” Pán Péternek. Emellett Barrie azzal is igencsak megsértette, hogy egyedüliként kihagyta végrendeletéből. 1960-ra – mindössze fél évvel John halála után – Peter Llewelyn Davies a mélypontra jutott. Rossz egészségi állapotban volt, és az a tudat is kínozta, hogy felesége és mindhárom fia a halálos Huntington-kórban szenvedett. Az idők során alkoholizmusba süllyedt férfi nem bírta tovább, és egy londoni megállóban a földalatti elé vetette magát.

A legfiatalabb fiú, Nico túlélte testvéreit, és 1980-ban hunyt el 76 éves korában. 1978-ban még közreműködött tanácsadóként Andrew Birkin forgatókönyvíró „Az elveszett fiúk” című dokudráma-sorozatában, amely Barrie életéről és munkásságáról szólt.

Habár az évtizedek során számos alkalommal felmerült, hogy a gyermektelen Barrie esetleg valamilyen szempontból egészségtelen kapcsolatot ápolt volna a fiúkkal, netán szexuálisan közelített volna feléjük, erre semmiféle bizonyíték nem került elő. Arthur Llewelyn Davies ugyan nem kedvelte Barrie-t, és zavarta szoros kapcsolata az ő fiaival, de nem lépett fel ellene. Sylviát ezzel szemben teljességgel rabul ejtette a kirándulásokkal és üdülésekkel, amelyeket egyre sikeresebb íróként rendezett a fiúk számára. Sokan tartják úgy, hogy az író a gyermekek anyja irányába táplált érzelmeket, erre sincs azonban egyértelmű bizonyíték.

Amikor forgatták a dokudrámát a BBC számára 1978-ban, Nico így fogalmazott az íróról Birkinnek: „Nem hiszem, hogy Jim bácsi valaha, mondjuk úgy, „neszt érzett volna az aljnövényzetben” bárki – férfi, nő vagy gyermek – iránt. Ő egy ártatlan volt – ezért is tudta megírni a Pán Pétert.” 1976-ban Michael kamaszkori barátja, az eddigre Konzervatív párti parlamenti képviselő Robert Boothby úgy nyilatkozott, Michael és az író barátsága „beteges” és „egészségtelen” volt, azonban kizártnak tartotta, hogy lett volna szexuális aspektusa.

1. Egy váratlan megismerkedés
2. Egymást követő sorscsapások