A szovjet vezetés bírálta Prokofjev szimpátiáját a „Nyugat dekadens zenéje iránt” 

2021. április 23. 13:51 MTI

Az ukrajnai Szoncovkában jött a világra. Első zongoraleckéit ötévesen vette édesanyjától, s még egészen kis gyermekként beleszeretett az operába. Tízéves korára ő maga is írt két operát (az egyik befejezetlen maradt), amelyeket anyja kottázott le. A pétervári konzervatórium zeneszerzői szakát 1909-ben, a zongoraművészit öt évvel később fejezte be, tanult orgonálni és vezényelni is, kedvenc tanára Rimszkij-Korszakov volt.

Zongoristaként tizenhét évesen lépett fel először Ördögi látomások című saját művével, később is előszeretettel mutatta be és játszotta saját kompozícióit. 1911-ben született első zongoraversenye, három évvel később első nagy zenekari műve, a Szkíta szvit, 1917-ben pedig Dosztojevszkij regénye nyomán született A játékos című operája (a darabot az oroszországi forradalmak miatt csak 1929-ben mutatták be). Ugyancsak 1917-ben fejezte be első szimfóniáját, amelyet ő maga a „klasszikus” jelzővel látott el, mert Haydn stílusát imitálta, de harmóniavilága már saját stílusát tükrözte. Összesen hét szimfóniát írt, az utolsót 1952-ben, halála előtt egy évvel.

1918-ban Amerikába, majd Párizsba utazott, koncerteket adott és komponált. Ekkor születtek korai korszakának remekművei, A három narancs szerelmese és a Tüzes angyal című operái, Párizsban Gyagilev Orosz Balettje számára két balettet írt, emellett három szimfóniát és három zongoraversenyt komponált. 1927-ben nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, ahová a harmincas években a kommunista hatóságok unszolásának engedve és honvágyától hajtva végleg visszatért.

Ezt követően írt filmzenét (Eisenstein A jégmezők lovagja és a Rettegett Iván című alkotásához), balettet (Rómeó és Júlia, Hamupipőke), s elkészítette közismert gyermekmeséjét, a Péter és a farkas című szimfonikus költeményt. A második világháború alatt hazafias, lelkesítő darabokat komponált, többek között operát Tolsztoj Háború és béke című regénye alapján, az 1943-as 7. zongoraszonátáért először kapta meg a Sztálin-díjat. A kitüntetésben összesen hat alkalommal részesült, 1946-ban egy év alatt háromszor is (egy szimfóniáért és egy zongoraszonátáért, egy filmzenéért, valamint egy balettért), 1947-ben az orosz szovjetköztársaság népművésze lett.

A szovjet kultúrpolitikát irányító Andrej Zsdanov 1948-ban a „zenei formalizmus” ellen is harcot hirdetett, Sosztakovics és Hacsaturján mellett Prokofjev is célkeresztbe került. Kiváltságait megnyirbálták, külföldre nem utazhatott, szemére vetették a „nyílt nemzeti jelleg hiányát”, szimpátiáját „a Nyugat dekadens zenéje iránt”. Megpróbált alkalmazkodni az elvárásokhoz – új műveit újra és újra átírta, a groteszk elemeket lírai melódiagazdagság váltotta fel, és mintegy maga mentségeként megírta a Békeőrségen című oratóriumot. Utolsó jelentős műve, a Kővirág című táncjáték bemutatóját már nem érte meg: 1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanazon a napon, mint Sztálin. Hamvai a moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszanak, 1957-ben posztumusz Lenin-díjjal tüntették ki utolsó szimfóniájáért.

Prokofjev több művét is barátainak ajánlotta: egyik gordonkaversenyét Msztyiszlav Rosztropovicsnak, egy hegedűszonátáját David Ojsztrahnak, akivel szemben 1937-ben egy emlékezetes sakkmérkőzést vesztett el. Műveit állandóan repertoáron tartotta a zongorista Szvjatoszlav Richter, aki a hetedik és a kilencedik zongoraszonátáját is bemutatta, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij karmester összes balettzenéjét és szimfóniáját, valamint több operáját lemezre vette. Szimfóniáit egyebek közt Vladimir Ashkenazy, Leonard Bernstein, Doráti Antal, Herbert von Karajan, David Ojsztrah és Ormándy Jenő vezényletével rögzítették.

A komponista egykori moszkvai lakása ma múzeum, nevét viseli a 2014-es harcok óta nem működő donyecki nemzetközi repülőtér, Szentpétervárott évente megrendezik a Prokofjev zenei versenyt. 2012-ben tiszteletére a Merkúron krátert neveztek el. Egyik kompozíciója ihlette Sting Russians című dalát, Péter és a farkas című szimfonikus meséjét többször feldolgozták. Első animációs változata 1946-ban Walt Disney produkciójában készült el, egy másik feldolgozása 2007-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat.

Lemezfelvételeken többek között az Oscar-díjas Sir John Gielgud, Sir Peter Ustinov és Sir Ben Kingsley, valamint a rocklegenda David Bowie is vállalta a narrátor szerepét. A 2004-ben készült változat, amelyben Bill Clinton korábbi amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök is szerepet vállalt, Grammy-díjat nyert: érdekesség, hogy ez volt az első eset, hogy amerikai vagy szovjet államfő ebben a kitüntetésben részesüljön. Az 1950-es évek elején játszódik David Pownall angol szerző Mesterkurzus című színdarabja, melynek témája a művész és a hatalom viszonya, főszereplői Prokofjev és Sosztakovics, illetve Sztálin és Zsdanov; a művet Magyarországon is nagy sikerrel mutatták be.