Tíz meglepő tény a középkori divat világából
2021. július 1. 09:06 Múlt-kor
Járásra alkalmatlan cipők, egyszerhasználatos ünnepi öltözetek és szigorú színelőírások jellemezték a középkori ember ruházkodását. A divat egyaránt fontos volt a jobbágynak, a szerzetesnek és a nemesnek is, és néha egész ötletes módszerekkel bizonyították, hogy az igényes megjelenés nem feltétlen pénz kérdése.
A divat nem – mindig – pénz kérdése
Egy középkori jobbágy általában nem engedhette meg magának, hogy új ruhákat vásároljon, ezért saját maga számára készítette el mindennapi viseletét. Egy-egy ruhadarab kézzel való megvarrása vagy szövése azonban rendkívül idő- és energiaigényes tevékenység volt, így érthetően nem készítettek mindig új öltözéket, ahányszor csak új divathullám érkezett a környékre.
A parasztok mindazonáltal megtalálták a módját, hogy mégis hogyan kövessék az előkelőbb rétegek öltözködését. Különféle csatokat, öveket és egyéb kiegészítőket bármelyik éves vásáron tudtak venni, azokat pedig előszeretettel viselték éppen úgy, ahogy azt például a helyi földesúrtól látták: magasan, a csípőjén vagy épp alacsonyan, a deréknál.
A szalmakalap senkinek sem derogál
Különféle festményeken leginkább a földeken dolgozó jobbágyok fején láthatjuk a nyaranta még ma is sokak által viselt szalmakalapot. A praktikus viselet azonban valószínűleg nem csak az alsóbb társadalmi rétegek „kiváltsága” volt, hisz a nemesek épp úgy szalmakalapot viselhettek a nyári hőségben, igaz, mindenképp díszesebbet a szántókon izzadó parasztok fejfedőinél.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
