Titkos szerelmektől a lángoló férfiak báljáig – a középkor 10 leghangosabb botránya
2020. március 30. 10:11 Múlt-kor
Az őrült király és a lángoló férfiak bálja
VI. Károly francia király 1380-ban 12 évesen került a trónra, s egészen 20 éves koráig nagybátyjai vezették a százéves háborúban a korábbi sikereket követően újból kudarcokat elszenvedő királyságot. 1388-ban Károly illedelmesen megköszönte rokonainak addigi szolgálataikat, s visszavette az őt megillető jogokat. Uralkodásának első négy évében nem történt semmi említésre méltó, azonban 1392-ben rátört a királyra az első roham. Az uralkodó seregével Bretagne-ba készült, amikor a Le Mans-i erdőben járva egyszer csak egy rongyokba öltözött mezítlábas leprás futott elő az egyik bokorból, megfogta a király lovának kantárját, és ezt kiáltotta: „Ne tovább, nemes királyom, fordulj vissza, elárultak!” Károly kihúzta kardját, és a híveinek rontott. Négy testőrét leszúrta, mielőtt sikerült lefogniuk. Később magához tért, és elnézést kért tettéért.
Ezt követően gyakran elfelejtette a körülötte lévők, illetve a saját nevét is, valamint azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ő Franciaország királya. Több alkalommal megtörtént, hogy magát farkasnak képzelve végigfutott kastélya udvarán, és mindenkire ráüvöltött. Egyszer szabályosan kiborult azon, hogy megérintették, ugyanis azt képzelte, hogy üvegből van, s előfordult, hogy öt hónapon át nem volt hajlandó fürdeni és ruhát cserélni.
A királlyal kapcsolatos legnagyobb botrány 1393. január 28-án tört ki, amikor Károly felesége, Bajor Izabella jelmezbált rendezett az egyik udvarhölgye esküvőjének tiszteletére. A király négy, vadembernek öltözött jelmezes társával volt összekötözve egy játék kedvéért, és vadul táncoltak, amikor az uralkodó fivére, a teljesen lerészegedett Lajos orleáns-i herceg megérkezett a terembe egy fáklyával a kezében (annak ellenére, hogy külön megkértek mindenkit, hogy a fáklyákat tartsák távol a mulatságtól). Egy óvatlan pillanatban az ittas királyi sarj hozzáért az egyik táncoshoz, akinek maskarája pillanatok alatt lángba borult, és átterjedt a körülötte táncolókra, így Károlyra is.
Az uralkodó az egyik hölgy lélekjelenlétének köszönhetően megmenekült, ugyanis szoknyájával elfojtotta az égő király tüzét. Nem volt ilyen szerencséje a másik négy táncosnak, akik elevenen elégtek. A halálos jelmezbál híre futótűzként terjedt az országban, Párizs népe a királyi udvar dekadenciáját okolta, s szinte lázongásig fajult a helyzet. A királyi családnak nyilvános bűnbánatot kellett tartania. A valószínűleg bipoláris zavarban szenvedő uralkodó nem tudta magát túltenni az eseten, s ez végleg „őrületbe” kergette őt, amit rokonai ismét kihasználtak, s átvették a fokozatosan polgárháborúba sodródó ország irányítását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
