Tell Vilmostól Newtonig: a történelem hét leghíresebb almája
2021. január 26. 17:26 Múlt-kor
Newton múzsája
„Vacsora után, mikor az idő melegebbre fordult, kimentünk a kertbe, és teát iszogattunk néhány almafa árnyékában, csak ő meg én. Egyszer csak azt mondja nekem: pont ugyanilyen helyzetben volt, amikor a gravitáció elmélete testet öltött elméjében. Miért kell az almának mindig merőlegesen leesnie a földre? – kérdezte egykoron önmagától a földön ülve” – írta le 1726-ban William Stukeley az idős Newtonnal való beszélgetését.
Minden idők egyik legnagyobb és egyben legelviselhetetlenebb, legkötekedőbb zsenije Cambridge-ben koptatta a padot, amikor az 1665-ös pestisjárvány miatt mindenkit hazaküldtek.
Isaac Newton – és így az emberiség – paradox módon sokat köszönhet a pusztító járványnak, mivel a tudós legtermékenyebb évei pont arra az időszakra estek, amikor visszavonult a szülőfalujába.
A leghíresebb Newton-legenda is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. E szerint éppen egy gyümölcsfa alatt ült – elmélyülten gondolkodva, hogy mi tartja a Holdat a Föld körüli pályán –, amikor egy alma a fejére pottyanva elindította benne a gondolatmenetet, hogy a tárgyak miért esnek pontosan lefelé, és ez vezetett el a gravitációs kölcsönhatás felismeréséhez.
Newton felfedezése az volt, hogy nem csupán a Föld vonzza az almát, de az alma is a Földet. Tehát ha eldobjuk a gyümölcsöt, akkor a bolygó is elmozdul az ellenkező irányba.
Minden bizonnyal Newton és az utókor is kiszínezte a „fejbevágó” történetet, amely a kortársak közül egyedül Stukeley feljegyzései között olvasható. Ettől természetesen még nem kizárt, hogy a forradalmi gondolatot valóban egy alma lepottyanása ihlette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
