Táncosnő, kurtizán, bűnbak – Mata Hari útja a párizsi éjszakától a vesztőhelyig
2020. július 6. 18:04 Múlt-kor
Fogamzásgátlóként használt láthatatlan tinta
Amikor 1914. július 28-án kitört az első világháború, Mata Hari még mindig a kurtizánok viszonylag nagy szabadsággal járó életét élte. Mivel semleges országból származott, még ekkor is komolyabb korlátozások nélkül utazgathatott Európában. A háborús pszichózis légkörében azonban ezzel sokak szemében gyanússá vált.
Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint Mata Harit előbb a németek, majd a franciák is beszervezték. A kettős ügynökként tevékenykedő kurtizánnak azonban nem a leghálásabb szerep jutott.
A madridi német nagykövetség katonai attaséja, a Mata Harival intim viszonyt ápoló Arnold von Kalle 1917 januárjában arról tájékoztatta Berlint, hogy a H–21-es ügynök remek munkát végzett, a birodalmi fővárosból érkezett válaszban pedig egy ötezer frankos csekk kiállítását rendelték el az ügynök remek munkájáért. Csakhogy a franciák ekkorra már feltörték a német üzenetváltás kódját, így elsőként értesülhettek a kurtizán németeknek végzett kiváló munkájáról.
Ám akad olyan feltételezés, amely szerint a németek ekkor már tudták, hogy titkos kódjukat az ellenség megfejtette, ezért hát nem véletlenül, hanem félrevezetésként küldték az említett üzeneteket.
Az lehetett a szándékuk, hogy Mata Hari bemártásával eltereljék a gyanút a valódi német kémekről, akik így aztán valamivel nyugodtabban folytathatták a tevékenységüket. De persze az is lehetséges, hogy egyszerűen meg akartak szabadulni egy kettős ügynöktől.
Franciaország eközben az egyik legnehezebb háborús évét élte. Mind gyakoribbá váltak a katonai lázadások és a sztrájkok, ráadásul a németek az orosz forradalom kitörése miatt jelentős erőket csoportosíthattak át a nyugati frontra.
Ebben a helyzetben a franciáknak nagy szüksége volt egy bűnbakra, akire az egyre súlyosbodó problémák miatt át lehet tolni a felelősséget. Ha így volt, akkor ideális választásnak nevezhető a kétes hírű Mata Hari, az „asszonyi megbízhatatlanság” több ezer éves toposzának megtestesítője.
A 41 éves kalandornőt 1917. február 13-án párizsi hotelszobájában tartóztatták le. Németországnak történő kémkedéssel és 50 ezer francia katona megölésében való bűnrészességgel vádolták. Szállásán megtalálták az üzenetben említett 5 ezer frankos csekket, valamint egy láthatatlan tintát tartalmazó tubust is.
Bár a per során előbbiről Mata Hari azt állította, hogy táncosnői-szeretői teljesítményéért kapta, az állítólagos láthatatlan tinta pedig csupán fertőtlenítőszer, amelyet ő fogamzásgátlónak használt, a vád képviselőit érvelése enyhén szólva sem győzte meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
