Takargatott diktatúra, kitelepített cigányok, karlendítő franciák – Hitler két olimpiája
2016. augusztus 25. 13:48 Csernus Szilveszter
A Führer megalomániája
Bár az 1936-os nyári játékokra minden idejében elkészült, és a szervezés sem hagyott maga után kívánnivalót, mégis árnyék vetült az olimpiára még a megnyitó előtt. 1935 novembere óta a zsidók és cigányok kvázi „félállampolgári” sztátuszba kerültek; az aggályokat csak növelte amikor a Wehrmacht 1936 márciusában bevonult a Rajna-vidékre. Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök már a bojkotott fontolgatta, ám Hitler megnyugtatta a kedélyeket és biztosította a szabad részvételt fajra vagy vallásra való tekintet nélkül. Roosevelt jobb belátásra térítésében döntő szerepet vállalt az amerikai sportpolitikus Avery Brundage, a NOB későbbi elnöke, így végül csak a baloldali vezetésű Spanyolország bojkottálta Hitler olimpiáját (a barcelonai „ellenolimpiát” a spanyol polgárháború kitörése miatt kellett elhalasztani).
Hitler az olimpia alatt igyekezett takargatni a diktatúrát, a játékok idején az antiszemita hangvételű cikkek közlésével is felhagyott a német sajtó, Németország jó vendéglátó képét nyújtotta a külföldiek felé. Az előkészületek során Berlinben új villamos- és metróvonalat építettek, a helybéli cigányokat pedig kitelepítették. Az 1936-os olimpia nem csak monumentális építményei miatt vált a legek olimpiájává. 1800 akkreditált újságíró révén az eddiginél jóval nagyobb tömegek informálódtak a napi sporteseményekről. Emellett ez volt az első olimpia, amelyet a rádió élőben közvetített, de ugyanúgy a televízióban is elsőként sugároztak néhány eseményt. Az akkori technikai viszonyok mellett ez rendkívüli teljesítménynek számított.
Az olimpiai fáklya is ekkor debütált. 1936-ban vitték végig először az olimpiai lángot a görög Olümpiától a játékok helyszínéig hét országon – köztük hazánkon – át. Görögországban a Carl Zeiss Jena cég által gyártott tükörrel gyújtották meg a fáklyát, melynek bécsi állomását Anschluss-párti-, míg Prágában németellenes tüntetés kísérte, amely során el is oltották az olimpiai lángot. Egy hivatalos német plakát ugyanis a Szudéta-vidéket Németország részeként ábrázolta.
A náci építészet és az olimpiai eszme 1936-ban egymásra talált, ugyanis a létesítményeket ez alkalommal indokolt volt ókori mintára konstruálni. A hatalmas stadionok minden látogatót lenyűgöztek, a nézőtér a legtöbb eseményen teltházig töltötte az amfiteátrumokra emlékeztető építményeket. A világ akkori legnagyobb stadionja, a Reichssportfeld (mai nevén: Olimpiai Stadion) 110 ezer embert, az úszóstadion 18 ezret, míg a fedett Deutschlandhalle 20 ezer embert tudott befogadni.
Az emlékezetpolitika kiemelt helyet kapott az olimpián. Létesítményt neveztek el Paul von Hindenburg első világháborús német főparancsnok, későbbi köztársasági birodalmi elnökről, a belgiumi Langemarck csatahelyszínéről is, sőt az első nap a sportolók „kötelezően” megkoszorúzták az ismeretlen katona emlékművét az Unter den Lindenen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
