Öt tény a szénanátha történetéről
2018. július 3. 12:54 Múlt-kor
Ahogy egyre nő a levegő pollentartalma, felmerül a kérdés: miért is hívjuk szénanáthának? Hogyan kezelték az emberek a múltban, és miért ismerték a felsőbb osztályok betegségeként? Alább olvasható öt tény a betegség történetéről.
Kétszáz évvel ezelőtt senki sem hallott még róla
Ez nem jelenti azt, hogy ne szenvedtek volna benne az emberek – csupán nem volt még orvosilag elismert betegség. John Bostock angol orvos (1773-1846) volt az első, aki pontosan leírta a tüneteit. 1819-ben „A szem és mellkas időnkénti szenvedésének esete” címmel tartott előadást orvoskollégáinak a Londoni Orvosi és Sebészeti Társaságnál. Beszédében egy „felettébb törékeny” alkatú betegéről számolt be, aki a nyári hónapokban tüsszögésben és viszketésben szenvedett. Bostock a betegre a JB monogrammal hivatkozott, valójában azonban saját magáról beszélt.
Az ekkor 46 éves Bostock nyolcéves kora óta szenvedett allergiás rhinitisben, azaz szénanáthában. Sokféle házi gyógymódot kipróbált az idők során, köztük az ópiumot, tisztítókúrákat, „helyi véreztetést”, és – egészen ijesztő módon – „higanykúrákat” is. Egyik „gyógymódnak” sem volt „észrevehető vagy maradandó haszna”, de Bostock felfedezte, hogy ha hat héten keresztül nem mozdult ki otthonról, tünetei enyhültek.