Öt bizarr és paranoid királyi szokás az emberevéstől az őrült orvosi gyógymódokig
2019. május 21. 13:21 Múlt-kor
A fürdés, mint bűnös és pogány szokás
Annak ellenére, hogy az ókori Róma a fürdőzés államaként is elhíresült, kései századaiban szokatlan riadalom ütötte fel a fejét, miszerint néhányan elkönyvelték, hogy a fürdés komoly veszélyeket rejthet magában. Az időszámítás utáni III. századtól a birodalmat behálózó 11 óriási vízvezeték mintegy 1212 szökőkutat és 926 közfürdőt látott el. Ennek ellenére később, 527-ben a gót betörések következtében megrongálódtak a vízvezetékek, így akadozott a vízellátás. A felelősség a korai keresztény egyházra hárult, ám az érintetteknek fogalmuk sem volt arról, hogyan javítsák meg a vezetékeket, hogy helyreállítsák az alapvető tisztálkodás lehetőségét. Megoldást csupán tekintélyük megóvására találtak és a fürdést a pogányok által gyakorolt bűnös, hedonista cselekedetnek nyilvánították.
Idővel már az orvosok is az egyház oldalán foglaltak állást, ami odáig fajult, hogy az emberek már csillagjósokra hagyatkozva igyekezetek kipuhatolni, hogy van-e kedvező alkalom a tisztálkodásra. A hiedelem olyannyira elterjedt, hogy a későbbi történelmi periódusokban is tovább élt. A XV. században a spanyol uralkodó, aragóniai Ferdinánd felesége, a Trastámara-házból származó Kasztíliai Izabella azzal büszkélkedett, hogy egész életében összesen csupán két alkalommal fürdött. Az angol I. Erzsébet sem vitte túlzásba a tisztálkodást annak ellenére, hogy megjelenésére igen kényes volt, elmondása szerint havonta egyszer vette igénybe a víz és a szappan tisztító hatását.
Utóda, angol földön I. Jakab (1603-1625), Skóciában VI., szintén kerülte a mosakodás lehetőségét és állítólag sosem fürdött. További szóbeszéd terjedt róla, amikor egy udvarhölgy arról panaszkodott, hogy a tanácsteremben ülve, ahová a király is belátogatott, ő és a barátnője megtetvesedtek, célozva az uralkodó „szerepére” az ügyben. A tetvesség mellett környezete felrótta azt is, hogy még vacsora előtt sem hajlandó kezet mosni, csupán csak nedves szalvétával áttörölte ujjbegyeit. A fürdéssel kapcsolatban egy XVI. századi könyv is megnyilvánul, ami egyébként szintén nem javasolja se a fürdő, se gőzfürdő használatát, ráadásul még arra is felhívja az egyén figyelmét, hogy lehetőleg ne izzadjon sokat.