Sztálin irigysége miatt hosszú időre feledésbe merült Leningrád lakóinak 900 napos szenvedése
2022. január 27. 15:04 Múlt-kor
Holtak városa
Az „élet útján” szállított rakomány persze nem menthette meg minden leningrádi életét. Oroszország egykori csillogó fővárosa az éhség, a nyomor és az életben maradási kényszer által felszínre törő barbár ösztönök „fellegvára” lett.
A leningrádi lóállomány drámai mértékben megcsappant, és a galambok, valamint a sirályok is eltűntek a közterekről. Többségük fazékban végezte, csakúgy, mint a kutyák és a macskák. A házi kedvencekből a túlélést biztosító eledel lett.
Felütötte a fejét a kannibalizmus. A feketepiacon megjelent az emberhús. Az éhség olykor egészen elképzelhetetlen tettekre sarkallta a lakosokat. Egy nő például haldokló férje lábából vágott le darabokat, hogy gyerekeinek és saját magának legyen mit ennie.
Az NKVD aktái több mint 2000, a blokád alatt kannibalizmus miatt bebörtönzött személyről számolnak be.
Szerte a városban halottak hevertek. A bevezetőben már idézett, a későbbiekben az USA-ba vándorolt Jelena Szkrjabina a következőképpen számolt be a látványról: „Amikor reggel kilépsz a lakásod ajtaján, holttestekbe botlasz. Mindenhol ott vannak: az utcákon, az udvarokon. (…) Senki sem szállítja el őket.”
A temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolták a holttesteket, mivel koporsót szerezni szinte lehetetlen volt. Előfordult, hogy robbantással alakították ki a tömegsírokat a befagyott földben.
Az éhező lakosok pedig gyakran eldugták a holttesteket, hogy élelmiszerjegyüket továbbra is felhasználhassák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
