Sztálin irigysége miatt hosszú időre feledésbe merült Leningrád lakóinak 900 napos szenvedése
2022. január 27. 15:04 Múlt-kor
Cellulózkenyér
A város körülzárását nem mindenki várta meg. Leningrád 2,5 millió lakosa közül 400 ezret már a blokád előtt evakuáltak, az ostrom alatt pedig további 1 milliót.
A németek szeptemberben megkezdték a város bombázását. A lakosság megfélemlítése érdekében többek között iskolákat, kórházakat, lakónegyedeket is tűz alá vettek.
A bombázások következtében kigyulladtak az ellátás szempontjából nélkülözhetetlen Badajev-raktárak. A raktárakban felhalmozott hatalmas élelmiszerkészlet a tűz martalékává vált, a mintegy 2500 tonnát kitevő cukrot kivéve, amely elolvadt és lefolyt a pincékbe.
A nyár folyamán a leningrádi gyárak dolgozói még naponta 800 gramm kenyeret és havi 2200 gramm húst kaptak fejenként. A gabonatermékek, a cukor és a zsír vásárlását nem korlátozták.
Szeptember 12-én azonban a hatóságok számításai szerint a városban már csak 35 napi liszt-, 30 napi gabona-, 33 napi hús-, 45 napi zsír-, és 60 napra elegendő cukortartalék állt rendelkezésre.
A fejadagokat folyamatosan csökkentették. Szeptember 2-án a munkások napi kenyéradagja 600 grammra, szeptember 12-én 500-ra, október 1-jétől 400-ra csökkent, végül pedig már 250 grammal is be kellett érniük.
A többi lakos kenyérfejadagja csak napi 125 grammot tett ki. A kenyér ráadásul szinte teljesen ehetetlen volt, mivel különböző pótanyagokat – malátát, zabot, szóját és cellulózt, sőt, egyes visszaemlékezések szerint fűrészport is – kevertek bele.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
