Sztálin adott utoljára a székelyeknek autonómiát
2014. október 28. 12:23 Csernus Szilveszter
A Magyar Autonóm Tartomány
Az autonómia létrejötte Moszkvának volt köszönhető. Az 1950-es közigazgatási reformmal Románia még szétdarabolta a magyar tömböket, de az 1952. szeptember 24-én kihirdetett sztálinista alkotmány létrehozta a Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartományát (MAT) – Gheorghe Ghiorgiu-Dej pártvezér ezzel tanúságát adhatta annak, hogy hűen követi a nemzetiségi politika sztálini tanítását. Az országot 18 tartományra osztották fel, s területileg a MAT is egy ilyen tartományra hasonlított.
Az alkotmány szövege szerint a 13 500 km²-nyi MAT a következő rajonokat foglalja magába: Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Maroshévíz, Marosvásárhely, Régen, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely. A Marosvásárhely székhelyű tartományra kötelezőek voltak az állam központi rendelkezései, szabályzatát az Autonóm Tartomány Néptanácsa a bukaresti Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyásával léptethette hatályba.
Az autonóm terület 740 ezer lakosának 73%-a volt „székelymagyar,” azaz Románia 13,6 milliós lakosságának 5,4%-a, másfélmilliós magyarságának pedig több mint egyharmada került a MAT-ba. A tág értelemben vett Erdély 3,4 milliós lakosságának egyötöde élt ettől kezdve a székely tartomány területén. Ez azt jelentette, hogy például Kolozs megyében több magyar élt ekkor, mint a MAT-ban, ráadásul nem minden székelyföldit érintett az autonómia: a történelmi Aranyosszék és Barcaság székelyei kívül rekedtek a MAT területén.
A tartomány megkapta a (kétnyelvű) jogszabályalkotás jogát (ezek természetesen nem lehettek ellentétben a törvényekkel, kormányrendeletekkel), sőt kisebb területi szervei a magyar nyelvet kizárólagosan használhatták. Elvileg a hivatali többnyelvűség Románia minden multietnikus vidékére vonatkozott, de a gyakorlatban egyre inkább csak a MAT-ban valósult meg. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatás hivatalnokai a helybéliek közül kerültek ki, ami nagy változás volt az 1920 utáni gyakorlathoz képest, amikor az erdélyi magyarok és románok sérelmére elárasztották a területet a regáti tisztviselők.
Az új autonóm tartomány tehát csak részben volt székely autonómia: azt, hogy menyire volt székely, a népességi adatokból láthattuk. Az önigazgatást jelentő autonómia is csak kulturális és oktatásügyi téren valósult meg igazán – ennek ellenére a székelyek többségét önálló területi egységbe tömörítő, kulturális és nyelvi jogaikat is biztosító tartomány mindenképp erősítette azonosságtudatuk fennmaradását.
Az érintett félmilliós magyarságot örömmel töltötte el az autonómia megadása. Pataki László bukaresti magyar nagykövet szerint sokan magyar kokárdát tűztek ki az ünnepségek alatt, továbbá jelentések érkeztek arról, hogy a románok közül sokan elvándoroltak az „újdonsült magyar uralom” elől.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
