Szerte a világban ma is látható Kleopátra királynő építészeti öröksége
2020. december 16. 14:22 Múlt-kor
Aki járt már a római Szent Péter-székesegyházban, vagy a tévé előtt ülve figyelemmel követte a húsvéti vagy a karácsonyi pápai áldást, tudja, hogy a kereszténység legfontosabb épülete előtt elhelyezkedő óriási tér közepén egy 25 méter magas obeliszk áll. Kevesen ismerik azonban a monumentális gránitoszlop történetét, amely egészen az ókori Egyiptomra, mégpedig VII. Kleopátra, a Julius Caesart és Marcus Antoniust is elcsábító egyiptomi királynő uralkodásának idejére vezethető vissza. Bár nem a kalandos történetű obeliszk az egyetlen, ma is megcsodálható műemlék, amely Kleopátra uralkodásához köthető, az évezredek folyamán számos felbecsülhetetlen értékű kincs vált a természet szeszélyességének vagy az emberek gyarlóságának áldozatává.
A varázslatos szentély
„Úgy teli van áldozati adományokkal, mint semelyik más város, körbe-körbe teli festményekkel, szobrokkal, valamint ezüst és arany tárgyakkal.” – írta csodálattal a Kleopátra által építtetett lenyűgöző szentélyről, a Caesareumról a város szülötte, a zsidó filozófus Philón (Kr. e. 20 körül − Kr. u. 50 körül).
Az egyiptomi királynő a templomot egy hatalmas épületegyüttes, Marcus Antonius héróonjának részeként képzelte el: a szentélyben a nép élő félistenként tisztelhette volna Kleopátra szeretőjét.
Az épület megépítése az egyiptomi királynő uralkodásának utolsó éveiben kezdődött, de a templom Kr. e. 30-ban, vagyis Egyiptom római megszállásának – egyben Marcus Antonius és Kleopátra halálának – évében még nem készült el.
Az építkezési munkálatok befejező szakaszát végül a megszálló római hatóságok vezényelték le, és a templom Róma új uralkodója, Augustus kultuszának színhelyévé alakult át.
Az egyiptomi vallás hagyományos elemeivel feldíszített szentély kisajátítása hozzájárult ahhoz, hogy Augustust fáraóként, legitim egyiptomi uralkodóként fogadták el a Nílus-menti ország lakosai.
A kereszténység térhódításának köszönhetően a templom a 4. századtól kezdve a Krisztus-hívők istentiszteleteinek színhelyéül szolgált. Az építményt 912-ben egy hatalmas földrengés elpusztította, és napjainkban több méterrel az alexandriai földfelszín alatt fekszik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
