Múlt-kor.hu

Személyükben és politikájukban is hatalmas ellentétek feszültek II. András és fia, IV. Béla között

Személyükben és politikájukban is hatalmas ellentétek feszültek II. András és fia, IV. Béla között

2021. július 15. 15:52 Kanyó Ferenc

A makacs gyermek

Árulkodó jel, hogy Béla a keresztes hadjárat időszakát anyai nagybátyjánál, Bertoldnál töltötte, aki maga is a pilisi merénylet egyik célpontja volt. A szentföldi vállalkozás Bélára nézve egy fontos változással járt: András hazatértében ugyanis magával hozta fia leendő feleségét, Laszkarisz Máriát, a nikaiai császár lányát.

A Nikaiai Császárság egyike volt az 1204 után széteső Bizánci Birodalom utódállamainak, és a déli irányba tájékozódó Andrásnak, aki korábban a Latin Császárság élére is pályázott, fontos szövetségest jelenthetett volna. A házasságot 1220-ban kötötték meg.

Ugyanebben az évben Béla megkapta a szlavón hercegi címet, de már két év múlva arról értesülünk András egyik, III. Honorius pápához (1216–1227) írt leveléből, hogy néhányan arra készültek, hogy a királyságot megosszák az uralkodó és a trónörökös között. A király és a fia viszonya 1222-től kezdett el még látványosabban romlani. András ugyan maga hozta el Laszkarisz Máriát Bélának, ám alig két év telt el a házasságból, amikor a király úgy vélte, hogy ideje egy gyümölcsözőbb kapcsolatra váltani, és arra utasította a fiát, hogy taszítsa el a feleségét.

Béla engedelmeskedett, ám a magyarországi püspökök a pápához fordultak, aki megtagadta a házasság felbontását. Béla visszafogadta Máriát, ám az apja haragja elől mindketten elmenekültek a király legnagyobb ellenfeléhez, az osztrák herceghez. Csak a következő évben tért vissza, amikor az egyház kiharcolta azt, hogy András megbocsásson a fiának, és ne szorgalmazza tovább a házaspár válását.

A megrendült bizalmat azonban nem lehetett helyreállítani, András elmozdította Bélát a szlavón hercegi titulusából, és másodszülött fiát, Kálmánt tette a helyére, míg az örökösnek a távoli Erdély jutott. Ez az 1226-os döntés árulkodhat a feszült viszonyról, de tény az is, hogy András az előző évben verte ki a Német Lovagrendet az erdélyi Barcaságból, így szüksége lehetett egy segítő kézre, hogy helyreálljon a rend.

Béla azonban gyökeresen mást gondolt a királyi hatalomgyakorlásról, mint az apja. Míg II. András a nagymértékű birtokadományozásokban hitt (még akkor is, ha azokat az uralkodása második felében már visszafogta), addig Béla, aki a nagyapját, III. Bélát tekintette a példaképnek, visszatért volna a királyi birtokok túlsúlyán alapuló uralkodáshoz.

Ezen elképzeléseiben a pápa is támogatta, 1225-ben felszólította a birtokadományozások felülvizsgálatára. Amikor végül erre az apjától 1228-ban megkapta az engedélyt, az általa uralt területeken elsősorban azokkal kezdte, akik részt vettek az édesanyja meggyilkolásában.

A visszavételekre irányuló politika kudarcát az jelentette, hogy II. András valószínűleg csak fél szívvel adta a beleegyezését Béla politikájába. Amikor látta, hogy a fia lépései milyen felzúdulást váltanak ki, egyszerűen visszaadta az érintett földeket azoknak, akiktől Béla elvette. Ez gyakorlatilag három éven belül megbuktatta Béla visszaszerzésekre irányuló politikáját. Miután az egyház kenyértörésre vitte a viszálykodást Andrással, amelynek során még az ország kiátkozására is sor került, az 1233-ban megkötött beregi egyezmény biztosította a király és a főpapság békéjét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Személyükben és politikájukban is hatalmas ellentétek feszültek II. András és fia, IV. Béla között

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra