Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli
2024. április 19. 18:05 Múlt-kor
143 évvel ezelőtt, 1881. április 19-én hunyt el Benjamin Disraeli, zsidó származású politikus, író, szónok, az öltözködés nagymestere és igazi ficsúr. Az Egyesült Királyság 19. századi történelmének egyik leghíresebb politikusa, Viktória királynő kedvence fiatalkorában az összes pénzét elszórta a tőzsdén, és majdnem minden akadályban elbukott, amely szembekerült vele.
Kalandok és kudarcok
Benjamin Disraeli 1804. december 21-én született szefárd zsidó családban. Felmenői Spanyolországból menekültek Velencébe, majd onnan települtek át a 18. század közepén Angliába.
Neve minden bizonnyal nem hagyott volna maradandó nyomot a történelemben, ha édesapja nem dönt úgy, hogy fiát keresztény hitben neveli fel.
Disraeli megkeresztelése azért is fontos, mert 1858-ig zsidók nem lehettek parlamenti képviselők Angliában. Vallásától függetlenül származása és családtörténete továbbra is foglalkoztatta, nem tagadta meg zsidó múltját.
Édesapja jogi pályára szánta, de Disraeli egy igazi különc karakter volt, akit jobban érdekelt a költészet, a próza, vagy éppen az öltözködés, mint a szürke eminenciás életforma.
Színes öltözetével ideálja, Lord Byron előtt adózott, de reprezentatív és figyelemfelkető szerepe is volt egyéni, élcelődéstől sem mentes stílusának, amelyre közéleti körökben is felfigyeltek.
Retrospektív portré az ifjú Disraeliről
Kalandos életútjának első szakaszát nem az áttörő sikerek jellemezték. Óriási összegeket veszített a tőzsdén – a dél-amerikai bányatársaságok papírjai nem bizonyultak kifizetődőnek –, ezzel óriási adósságai keletkeztek, amelyeket feleslegesnek tűnő kiadásaival tetézett, hogy jó benyomást keltsen magasabb társadalmi körökben.
Ezután egy újság megalapítását kezdeményezte – a The Times lett volna a mérce –, de ez a vállalkozása is kudarcot vallott. Első regénye, a Vivien Grey is ebben az időszakban jelent meg, ám ez szintén nem hozta el a várt megbecsülést és az anyagi megtérülést.
Nevének kitudódásával ráadásul kritikák sortüzébe került, amit tizenhat hónapos, a Mediterráneumban és a Közel-Keleten tett utazásai feledtettek.
Ez az időszak a későbbi regényeinek kiapadhatatlan ihletforrásaként szolgált, de emellett arra is ráeszmélt, hogy olyan foglalkozást kell keresnie, amellyel finanszírozni tudja hóbortos életét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
