A Han folyó környéke, ahol a mai Szöul fekszik, már hatezer évvel ezelőtt is lakott volt. A Hanszong (erődváros) néven is ismert város az ókorban és a kora középkorban különböző koreai királyságokhoz tartozott, jelentősége a 11. században kezdődött palotaépítések után növekedett meg. Az 1392 és 1897 között az egész félszigetet uraló Csoszon-dinasztia első királya tette meg Szöult fővárosnak. Habár a település folyamatosan fejlődött (a városfalon kívül is egyre több épület bukkant fel), évszázadokon át elszigeteltségben élt. A 19. század végén végül engedett az izolációból, és beengedte a külföldieket, akik meghozták a modernizációt. Szöul volt az első kelet-ázsiai város, amely elektromosságot vezetett be a királyi palotába, az utcai elektromos lámpák felállításában egyébként Edison vállalata segített. A nyugati országokkal, elsősorban Franciaországgal és az Egyesült Államokkal történő kereskedelem nagy fejlődést hozott Korea fővárosának. 1904-ben a városba látogató amerikai Angus Hamilton így írt Szöulról: „az utcái csodálatosak, tágasak és tiszták, a vízelvezető képességük pedig dicsérendő. A korábbi szűkös, koszos sávok helyett széles utakon lehet közlekedni. Mérhető távolságon belül Szöul a Kelet legnagyobb, legérdekesebb és legtisztább városa”. 1899-ben megindult a városban a villamosközlekedés, 1912-ben pedig megjelent az első taxi vállalat.