Részegen legyilkolta az embereit, vezeklésként keresztes hadjáratot vezetett a dán király
2017. január 19. 14:21
Legyilkolt „hitetlenek”
I. (Jeruzsálemjáró) Sigurd norvég király volt az első európai uralkodó, aki keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre: 1107 őszén, 3000 emberével indult el. A fiatal király (1089-ben született) nem sietett túlzottan: 1107 telét I. Henrik angol királynál töltötte, következő télen pedig még csak az Ibériai-félszigeten található Galíciáig ért el. Haywood szerint innentől kezdve kereszténynek beállított viking hadjárat kezdődött, amelyet még élvezetesebbé tett a meggyőződés, hogy Isten minden egyes, a hitetleneket ejtett sebet jóváhagyott. A norvég keresztesek elfoglaltak mór kalózhajókat és kastélyokat, megtámadták Lisszabont és kifosztották Colares mór kastélyát, miközben legyilkolták azokat, akik nem voltak hajlandók áttérni a keresztény hitre. „Sigurd egy keresztény király, de még mindig úgy harcol, mint egy viking” – vonta meg a tanulságot Haywood.
A norvég keresztesek ezt követően Szicíliába hajóztak, majd a görög szigetvilágon keresztül 1110 nyarán eljutottak a Szentföldre, Akko városába. Útjukon mindössze egy hajójukat vesztették el a hatvan közül. A kereszteseket Jeruzsálemben meleg fogadtatásban részesítették. Sigurd szent ereklyéket kapott, többek között a feltételezett Szent Kereszt egy darabját, és a feljegyzések szerint I. Balduin királlyal a Jordán folyóhoz lovagolt, amelynek vizében megkeresztelkedett. Mielőtt hazautazott, a skandináv uralkodó csatlakozott Balduin seregeihez Szidón ostrománál, ahol flottájával sikeresen blokád alá vette a tengerparti várost, és hozzájárult ahhoz, hogy a keresztesek további területeket foglaljanak el a Szentföldön.
Hazafelé menet, Konstantinápolyban a bizánci császárnak ajándékozta hajóit, és emberei közül többen is csatlakoztak a császár varég testőrségéhez. Miután átkelt az európai szárazföldön, végül egy Niels dán király által adományozott hajóval tért haza. Sigurdot hősként fogadták, és keresztes hadjárata nagyban növelte presztízsét – összegzett Haywood.
Az északiak az ezt követő években számos hadjáratot indítottak pogány európaiak ellen: a dánok a 12. század közepén csatlakoztak a dél-balti régióban élő vendek ellen vonuló keresztesekhez, majd II. Valdemár dán király a III. Celesztin pápa által a livóniaiak ellen indított hadjáratban is részt vett a 12-13. század fordulóján. Mint Haywood kifejtette, az északi királyok nem csak vallási okoktól támadtak, a területszerzés is motiválhatta őket: a szlávoktól, a finnektől is ragadhattak el földeket, így növelve saját királyságuk területét. A kereszténység felvétele gyakorlati haszonnal is járt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
