Reklám, propaganda, focimeccs, pózolás: képeken a 20. századi tűzfal-történelem
2021. január 22. 14:44 Múlt-kor
A folyamatosan átalakuló városi tér alapvető részei a még beépülés előtt álló parcellákat vagy éppen a lebontott házak helyén tátongó foghíjtelkeket övező tűzfalak. A Fortepan fotóiból készült válogatás a tűzfalakon és a tűzfalak között zajló eseményekből mutat egy csokorra valót.
A pontos építészeti definíció szerint a tűzfal függőleges zárófalazat, rendszerint nyeregtetők oldalzáró fala, mely főként tűzvédelmi (tűzterjedés-gátló) funkcióval bír. Ezzel nevének eredetét is tisztáztuk. A tűzfal anyaga nem éghető építőanyagokból, jellemzően tömör téglából vagy betonból áll.
Minden bizonnyal már abban a pillanatban, amikor ezek az üres épületoldalak rámeredtek a pesti utcára, a városlakók el kezdtek gondolkozni hasznosításukon. A tűzfal leginkább hirdetési és reklámfelületként funkcionált.
A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben már a mindennapok részévé váltak a festett hirdetések és cégtáblák. Az archív felvételek szerint a portékájukat, szolgáltatásaikat reklámozók az egyre nagyobb versenyben és a célközönség hatékony elérése érdekében – a hirdetőoszlopoktól s deszkakerítéseken keresztül a tűzfalakig – szinte minden szabad falfelületet elfoglaltak.
A tűzfalak között játszóterek, focipályák, éttermek kerthelyiségei, parkolók létesültek. Mára ugyan ezek java részét a lakóépületek foglalják el, tűzfalakat azonban szép számmal láthatunk napjainkban. Emellett nem szűnt meg a hasznosításukon való gondolkodás sem, aminek eredményeképpen olykor a tűzfalak művészeti alkotásokká válnak.