Régóta rejtőzködő laboratóriumi gyilkost fedett fel az elismert vegyésznő halála
2020. március 6. 12:14 Múlt-kor
A biztonság ára
Az őt kezelő toxikológuscsapat egyik tagja, Dr. David Nierenberg szerint a professzor egyik utolsó kívánsága az volt, hogy a vegyészek és az orvosok vizsgálják meg közelebbről a dimetil-higanyt, és állapítsanak meg új szabályokat a kezelésére, hogy mások ne jussanak az ő sorsára.
„Nagyon, nagyon fontos volt neki, hogy eljusson az üzenet más tudósokhoz és orvosokhoz, hogy a higanymérgezés lehetséges, és mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk” – mondta Nierenberg a New York Times című lapnak.
Karen Wetterhahn halála nem volt hiábavaló. Hatására jelentősen szigorúbbá váltak a protokollok, amelyek szerint dolgoznak a mérgező anyagokkal a laboratóriumi dolgozók, mind a Dartmouth College-nál, mind világszerte.
Nem sokkal halála előtt kollégái tanulmányban állapították meg, hogy a dimetil-higany szinte egyenesen átfolyik a latexkesztyűn, és figyelmeztették a tudóstársadalmat, hogy az ilyen anyagok kezelésekor legalább két kesztyűt – köztük egy laminált, többrétegű laboratóriumi kesztyűt – kell viselniük.
Még 1997 folyamán az amerikai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) bírságot szabott ki a Dartmouth College-ra, amiért nem oktatta megfelelően alkalmazottjait az egyszerhasználatos laboratóriumi kesztyűk korlátait illetően.
A büntetés mellett a hivatal egy körlevelet is kiadott Wetterhahn haláláról, arra biztatva a tudósokat, hogy a mérgező anyagok laboratóriumi kezeléséhez áthatolhatatlan kesztyűt és arcvédőt is vegyenek fel.
A körlevél arra is felhívta a figyelmet, hogy a laboratóriumi dolgozók azonnal jelentsék az esetleges kiömléseket, vegyenek részt rendszeres vér- és vizeletvizsgálaton, ha dimetil-higannyal dolgoznak, és helyettesítsék azt kevésbé veszélyes anyagokkal, amikor csak lehetséges.
Széles körben nyilvánvalóvá vált a vegyésztársadalomban, hogy a latexkesztyű sok esetben korántsem nyújt elegendő védelmet.
Wetterhahn halála emellett arra is felhívta a figyelmet, milyen hosszú idő telhet el a higanymérgezés bekövetkezte és a tünetek megjelenése között – a vegyésznő szinte el is feledkezett már az esetről, mire megbetegedett.
A logika azt diktálná, hogy ha nagy dózisban jut higany az emberi testbe, az hamarabb eredményez tüneteket, mint ha kisebb dózisú mérgezés következik be, azonban Wetterhahn esete ennek ellenkezőjét bizonyította.
Egy 2002-ben megjelent tanulmány három eset – köztük az övé – alapján jelentette ki, „az alacsony szintű kitettség a magas szintű kitettségnél nagyobb valószínűséggel mutatja ki káros hatásait, vagy legalább is gyorsabban.” Más szóval a nagy mennyiségű higannyal történt mérgezés jóval alattomosabb, ezáltal sokkal veszélyesebb.
Wetterhahn emlékét nem csupán a szigorított biztonsági intézkedések őrzik. A Dartmouth College kémiaösztöndíjat, tanári elismerést, és egy évente megtartott természettudományos szimpóziumot is elnevezett az elhunyt professzorról.
A Környezetegészségügyi Tudományok Nemzeti Intézete is alapított egy Karen Wetterhahn Emlékdíjat, azon doktori és posztdoktori kutatók számára, akik „Dr. Wetterhahnéhoz hasonló tudományos kiválóságról tesznek tanúbizonyságot”.
„A baleset nagy ébresztő volt” – mondta el a Dartmouth Alumni Magazine című lapnak Ed Dudek, Wetterhahn egykori kutatótársa a krómmal foglalkozó csapatban. „Most már nagyon odafigyelünk mindenre, amit csinálunk.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
