Pilótának, ügyvédnek és orvosnak is sikeresen adta ki magát a történelem legelképesztőbb csalója
2019. január 17. 19:10 Múlt-kor
Szűkülő lehetőségek
Louisiana államban találta meg a számára legmegfelelőbb törvényi környezetet. Miután hamisított magának egy diplomát az elit Harvard egyetem jogi iskolájáról, Louisianában annyiszor próbálkozhatott a jogi szakvizsgával, ahányszor csak szükséges volt. Végül harmadjára sikerült is neki – állítása szerint amellett, hogy valóban sokat készült a vizsgára, harmadjára már kizárásos alapon is tudta a megfelelő válaszokat az addig elrontott feladatokra. A sikeres vizsgát követően az állami ügyészi hivatalban kapott munkát, ahol – szerencséjére – nem volt szüksége jogi tudására, inkább kávét és könyveket kellett főnökének vinnie. Volt azonban egy kollégája, aki valóban a Harvardon végzett jogot, és hamar gyanút fogott, amikor Abagnale (aki ekkor – hasonlóan a „pilóta” időszakához – a Frank Black nevet használta) nem tudott a legegyszerűbb kérdéseire sem válaszolni az egyetemmel kapcsolatban. A csaló jobbnak látta, ha innen is menekülőre fogja.
A következő állomása Georgia állam volt. Itt egy lakás kibérléséhez kérték, adja meg foglalkozását, Abagnale-nek pedig hirtelen az „orvos” jutott eszébe. A lépcsőházban éppenséggel lakott egy valódi orvos, aki hamar munkát is ajánlott neki – itt ismét szerencséje volt, mivel valódi orvostanhallgató gyakornokokat kellett felügyelnie egy éjszakai ügyeleten. Arra kellett azonban rájönnie, hogy itt valóban az ő képzetlensége is kerülhet emberéletekbe: egy alkalommal egy nővér azzal ment be hozzá, hogy egy „kék baba” van (azaz fuldoklik egy csecsemő), Abagnale pedig nem értette, miről beszél – értetlensége kis híján a gyermek életébe került. Abagnale nagyrészt a gyakornokokra hagyta a valódi orvosi munkát, így nem tűnt fel senkinek, hogy valójában semmiféle orvosi képzettsége nem volt. Végül lelkiismerete arra hajtotta, hogy elhagyja ezt az állást is.
Attól is félt a sorozatos csaló, hogy már a szövetségi nyomozóiroda, FBI is a nyomában van, és valódi személyazonosságát keresi. Abagnale ezért úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és új életet kezd külföldön. Franciaországba érkezve azonban egy francia légiutas-kísérő, akivel korábban viszonya volt, felismerte az arcát egy körözési plakáton, és értesítette a rendőrséget.
1969-ben így hat hónapot töltött egy francia börtönben – cellájában sem ágy, sem folyóvíz nem volt, és nem is hagyhatta el. Az ítélet valójában egy évre szólt, azonban a bíró lecsökkentette. Franciaországi letartóztatásának hírére mintegy 12 másik európai ország is bejelentkezett, ahol csalás gyanújával körözték, és kiadatását kérte. Abagnale így a dél-franciaországi Perpignan börtönéből büntetése letöltését követően Svédországba került, ahol egy malmői börtönben helyezték el. A következő állomása Olaszország lett volna, azonban a svéd bíróság kérésére az amerikai külügyminisztérium bevonta a férfi útlevelét, így a svédországi büntetése leteltével kizárólag az Egyesült Államokba vihették vissza, ahol szintén bírósági tárgyalás várt rá.
Ekkor azonban még nem került erre sor: Abagnale a landolás után elszökött a repülőről, és egy Montrealba tartó vonatra szállt. Az volt a terve, hogy Kanadából Brazíliába szökik, azonban még Montrealban elfogták. Miután visszavitték az Egyesült Államokba, egy atlantai bíróság 12 év börtönbüntetésre ítélte a csalássorozatért. 1971-ben megszökött a börtönből, és ismét Brazíliába kívánt jutni – ez alkalommal New Yorkban fogták el, és visszavitték a börtönbe.
Öt börtönben töltött év után Abagnale-t egy ajánlattal kereste meg az FBI: szabadságáért cserébe a rendelkezésükre kell bocsátania „szakértelmét”. A férfi elfogadta az ajánlatot: mivel családjához nem kívánt visszatérni, Texas államban bocsátották feltételesen szabadlábra, és hetente egyszer kellett jelentkeznie a hatóságoknál. A szövetségi hatóságoknak kérésre segítenie kellett, azonban ezért a munkáért nem kapott pénzt. Több állásban is megfordult, ezekből azonban rendre elbocsátották, miután kiderült, nem tájékoztatta munkáltatóit büntetett előéletéről.
Végül egy bankhoz ment azzal az ajánlattal, hogy tart egy eligazítást a csekkes csalásokról a munkatársaknak. Azt mondta nekik, ha nem találják hasznosnak a mondandóját, semmivel sem tartoznak neki, ha azonban értékes információval szolgált, 50 dollárt kér, valamint azt, hogy adják meg a nevét más bankoknak is. Ezzel Abagnale megkezdte biztonsági tanácsadói karrierjét, amely élete első hosszú távú, legitim munkája volt.
Abagnale elmondása szerint az emberek hiszékenysége egészen lehetetlennek tűnő dolgokat is lehetővé tett számára: egy alkalommal egy repülőtéren kifigyelte, hogy az autóbérlő szolgáltatók egy zárható ládába helyezik el a napi bevételeiket. Beöltözött biztonsági őrnek, a doboz mellé állt, és kihelyezett egy táblát, amelyen az állt: „A láda nem üzemel – kérjük, adja le a készpénzt a szolgálatban lévő őrnél.” Maga Abagnale sem hitte volna, de a trükk bevált – „hogyan lehetne üzemen kívül egy láda?” – tette fel később a költői kérdést. Úgy gondolja, amit fiatalként tett, ma még könnyebben megvalósítható. „A technológia szüli a bűnözést” – mondta.
Tanácsadóként végül saját vállalkozást alapított Abagnale & Associates néven, és napjainkig is szoros kapcsolatot ápol az FBI-jal. A korábban utána nyomozó FBI-ügynök, Joseph Shea haláláig közeli barátok maradtak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
