Perverz pornográf vagy a 20. századi irodalom forradalmára: ki volt Maurice Girodias?
2018. november 15. 15:47 Múlt-kor
Kevesen gondolnák Maurice Girodias-ról, hogy a 20. század egyik legnagyobb hatású könyvkiadóját tisztelhetik benne. Pornográf kiadványokkal foglalkozott, minden pénzét elverte luxusklubokban és éttermekben, és ráadásul ismert szélhámos volt – az amerikai feminista író Valerie Solanas valójában inkább őt akarta megölni, amikor meglőtte Andy Warholt 1968. június 3-án.
Örökölt vállalkozás
1953-ban azonban ő alapította meg az Olympia Press nevű kiadót, amely William S. Burroughs „Meztelen ebédjét”, Vladimir Nabokov „Lolitáját”, Solanas „SCUM-kiáltványát” és más ellenkulturális klasszikusokat az 1950-es és 1960-as évek folyamán. Girodias karrierje a könyvkiadásban 15 éves korában kezdődött, amikor ő tervezte meg Henry Miller „Ráktérítő” című műve első kiadásának borítóját. Ezt még amerikai apja, Jack Kahane (Maurice Franciaország német megszállása után kezdte édesanyja nemesi családnevét használni, hogy elkendőzze zsidó származását) kiadója, az Obelisk adta ki – e kiadó arra szakosodott, hogy angol nyelvű erotikus műveket adott ki, amelyeket megvehettek a turisták, akik otthon ezekhez nem fértek hozzá. A korabeli francia törvények is tiltották az ilyen irodalmat, azonban amíg nem francia nyelven voltak, nem kerültek elkobzásra a példányok.
Kahane 1939-es halála után a 20 éves fiú átvette a nem éppen rózsás helyzetű üzletet – a legértékesebb dolog, amit örökölt, egy raktárnyi jó minőségű papír volt – arra jutott, megpróbálja újra kiadni az apja által kiadott műveket, a francia erotika klasszikusai mellett. Írt Millernek – aki édesapja barátja volt –, hátha van új megjelentethető műve. Miller a „Plexus” című könyv kéziratával válaszolt, amely egy botrányos, félig önéletrajzi trilógia első kötete volt. Girodias 1953-ban két kötetben kiadta a regényt, ez volt az Olympia első kiadványa.
Girodias valódi opportunista volt: meg kívánt gazdagodni a nyugatabbra lévő, angolszász országok drákói obszcenitástörvényeiből. Elárasztotta a párizsi könyvpiacot angol nyelvű, semmitmondó zöld borítóval ellátott könyvekkel, „Az Utazó Társa Sorozat” cím alatt. Feltételezte – helyesen –, hogy a francia rendőrség nem fog foglalkozni az ilyen unalmas kinézetű művekkel, annak ellenére, hogy olyan címeik voltak, mint a „Nyitott szájjal”, „A pokol és a szajha” vagy „A hús szekere”. Azon példányok, amelyek túlélték a könyvégetéseket és a brit vagy amerikai vámhatóságokat, ma gyűjtői ritkaságoknak számítanak.
Amikor szűkében volt a pénznek, Girodias a rue Jacob 13. szám alatti irodájában ülve a legmocskosabb regények címein és tartalmán gondolkodott, amelyeket csak el tudott képzelni, majd ezeket az új címeket is bevette egyre növekvő, külföldi vásárlóknak szóló katalógusába. Miután az elképzelt művekért elküldték a pénzt a mit sem sejtő vásárlók, kiadta a regények megírását íróknak, akik álnéven így kerestek némi pénzt, majd sebtében nyomtatásra vitte a kéziratokat. Ezzel a módszerrel született a sorozat egyik valódi klasszikusa, a Humphrey Richardson név alatt jegyzett „Robinson Crusoe szexuális élete” is, amely Daniel Defoe regényét gondolja újra azzal a kiegészítéssel, hogy a főszereplő kiolthatatlan nemi vágyat érez a lakatlan sziget vadállatai iránt.
Miközben Girodias találékony módszerét tökéletesítette, egy csoport párizsi avantgárd művész, amely egy „Merlin” című folyóiratot működtetett, felfedezte Samuel Beckett műveit. Beckett ekkoriban ismeretlen volt az angolul beszélő világban, mivel művei kizárólag franciául jelentek meg. A „Merlin”-csoport Girodias figyelmébe ajánlotta Beckettet, kiadója pedig megjelentette előbb a „Watt” című regényét, majd később a „Molloy”, „Malone meghal”, és „A megnevezhetetlen” című művekből álló trilógiájának angol fordítását is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
