Ötezer éves trónszékre bukkantak Törökországban
2015. szeptember 21. 16:49
A kelet-törökországi Malatya tartományban egy 5 ezer évesre becsült, vályogból készült szerkezetet fedeztek fel a régészek, akik szerint egy ősi trónra bukkantak. Mindezzel a hatalom szekularizálódásának, vagyis az állami rendszer születésének egyik legrégebbi bizonyítékára bukkantak, vélik a szakértők.
Az Aslantepe település mellett megtalált építmény három vályoglépcsőből állt, a tetején pedig égetett fára bukkantak. „Ezek a megégett fadarabok minden bizonnyal egy szék vagy egy trónus maradványai” – számolt be a Discovery Newsnak Marcella Frangipane, a római La Sapienza Egyetem kutatója, a törökországi feltárás vezetője.
A szakértő már évek óta a helyszínen dolgozik kollégáival, akiknek az a fő céljuk, hogy az aslantepei ősi, i. e. 3350-3100 körülire becsült komplexumot teljes egészében feltárják. „Itt található az első bizonyíték a világon egy valódi királyi palotára, amely rendkívül jó állapotban megmaradt, falai még most is két méter magasan állnak” – magyarázta Frangipane.
A hatalmas épületben eddig elkülönítettek már két templomot, tucatnyi tároló helyiséget, különböző építményeket, valamint egy nagy bejárati folyosót. A falak a legtöbb helyen vörös és fekete motívumokkal, valamint lenyűgöző geometrikus mintákkal vannak kidíszítve. „Az elmúlt két ásatási szezonban találtunk egy hatalmas udvart, amely a bejáratnál kezdődő folyosóról volt elérhető. Egy monumentális épület állhatott itt” – így a régész.
A különböző épületek között a kutatók egy agyagból készült szerkezetet is találtak, amely egy kisebb helyiségben állt egykoron, amely az udvarra nyílt. Frangipane szerint az uralkodó ebben a trónteremben foglalhatott helyet, amikor a nagy udvaron elhelyezkedő nép fiai kihallgatást kértek tőle. A valószínűsíthető trónnal szemben a régészek találtak két, agyagból készült építményt, amely az emberek számára készülhetett, hogy ott álljanak meg, amikor a király elé lépnek.
„Az udvar és maga az épület nem egy templomkomplexusra emlékeztetett minket, sokkal inkább egy palota szíveként jelent meg. Úgy véljük, nem rituális szertartások színhelye volt az udvar, hanem az uralkodó és az állam hatalmának egyik reprezentációs színtere lehetett, ahol ceremoniális aktusokra kerülhetett sor” – magyarázta Frangipane.
Megjegyezte, a hatalomgyakorláson belüli változás első bizonyítékainak maradványaival állnak szemben, a szakrálist folyamatosan felváltotta a világi vezetés. A vallási ceremóniák a templomra korlátozódtak, míg a trónszék körül a világi hatalom koncentrálódott. „Az állam szabályozó rendszere ekkor már tetten érhető volt” – tette hozzá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
