Öt hírhedt női kalóz
2015. október 29. 15:21
A tengerészek közt évszázadokon át igen mélyen élt az a hiedelem, hogy egy nő a fedélzeten hatalmas balszerencsét hoz. Általában így gondolták ezt a kalózok is, ám ez az erős félelem nem akadályozott meg néhány magabiztos hölgyet abban, hogy ne csupán a hajóra lépjenek, hanem még az irányítást is átvegyék a férfiaktól. Összeállításunkban a történelem öt legkegyetlenebb női kalózát mutatjuk be.
Prostituált a kalózsereg élén
Az újkor egyik legbefolyásosabb fosztogatója pályafutását egy kínai bordélyban kezdte. Csen Ji-sao (jelentése: Csen felesége) a dél-kínai Kanton városának egyik prostituáltja volt, aki megcsinálta a szerencséjét és sikerült felkapaszkodnia a „ranglétrán”, miután 1801-ben feleségül ment a korabeli Kína egyik leghatalmasabb kalózához, Csenhez. Férj és feleség jól megértették és kiegészítették egymást, s hamarosan a Távol-Kelet egyik legfélelmetesebb kalózseregének vezetőivé váltak. Hatalmuk csúcsán közel száz hajó és több mint ötvenezer ember felett rendelkeztek, ekkora erővel pedig szinte büntetlenül fosztogathatták a part menti falvakat, a helyi halászhajókat és a dél-kínai kereskedelmi dzsunkákat.
Csen 1807-es halála után Csen Ji-sao ügyesen manőverezve mit sem vesztett hatalmából: feleségül ment az egyik hadnagyához, korábbi szeretőjéhez, Csan Paóhoz. A következő években a fosztogatások tovább folytak, kiterjedtek egész Délkelet-Ázsiára, és a flotta olyan erős lett, hogy a legtöbb korabeli állam haditengerészete megirigyelhette volna.
Csen Ji-sao összeállított egy igen szigorú magatartáskódexet kalózai számára. Lefejezéssel büntette a nők megerőszakolását, a dezertálóknak pedig letépték a fülüket. Az asszony véres uralma hatalmas veszteségeket okozott a kínai kormánynak, amely 1810-ben a britek és a portugálok segítségét kérte, ám még a komoly haditechnikával felfegyverzett európai hajókkal felvonuló flottát is szétzúzták a kalózok. A kínai kormány kétségbeesésében amnesztiát ajánlott fel minden kalóznak. Ezt Ji-sao és férje elfogadta minden kalóz nevében, az egyezség szerint vagyonukat megtarthatták, büntetlenségben részesültek, azonban le kellett térdepelniük a hivatalnokok előtt. Csan Pao hivatali állást kapott a kínai kormánynál, az asszony pedig – kalózvezéreknél szinte páratlan módon – „nyugdíjba” vonulhatott. Életének hátralevő részében szerencsejátékból élt egészen 1844-ben, 69 éves korában bekövetkező haláláig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
