Ősi vízvezeték-rendszert tártak fel Stabiae romjai között

2022. november 8. 17:05 Múlt-kor

A római kori város legnagyobb részét eltemette a Vezúv Pompejit is elpusztító i. sz. 79-es kitörése, amelynek során a tűzhányó másodpercenként 1,5 millió tonna anyagot: izzó hamut, habkövet, forró gázokat lövellt akár 33 kilométeres magasságba.

A keletkező piroklaszt ár és az aláhulló hamu betemették Pompejit és Herculaneumot, Stabiae jelentős részével együtt.

Idősebb Plinius, a római író feljegyezte, hogy Stabie tengerpartján több mérföld hosszan sorakoztak a fényűző villák, köztük olyan nevezetes alakoké, mint Julius Caesar, Augustus és Tiberius császárok, vagy a híres szónok és államférfi, Cicero.

A Villa Arianna kis méretű perisztiljének (oszlopos belső udvarának) feltárása során került felszínre egy díszes ólomtartály, amely a víz villakomplexumon belüli elosztásáért felelős rendszer része volt.

A villa területén először Karl Weber svájci mérnök végzett ásatást 1757–62 között, mintegy 2500 négyzetméternyi területet tárva fel.

Ebből kiderült, hogy a komplexum négy részből állt: a késő köztársaságkorból származó átriumból (fő belső udvarból) és az azt körülvevő szobákból; kiszolgáló- és fürdőhelyiségekből; a Nero császár korából származó szobákból, amelyek a nyári tricliniumból (ebédlőteremből) nyílnak; és egy, a Flavius-dinasztia korából származó plaestrából (edzőhelyiségből).

A most feltárt tartály valószínűleg az impluviumhoz, a központi vízgyűjtő tartályhoz csatlakozott. Két további ólomcső ágazik le belőle, amelyek a villa különböző szobáiba továbbították a vizet.

A régészek szerint a tartály az ókorban szabadon állt és látható volt (a díszítése is erre utal), hozzáférhetővé téve a két elzárócsapot, amivel a víz áramlása szabályozható, vagy akár karbantartások idejére elzárható volt.