Orvos cáfolta a tévhitet: nem volt alkoholista Mozart
2018. május 23. 19:14 Múlt-kor
Mozart csupán a rosszmájú pletykák áldozatává vált, semmilyen bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre arról, hogy alkoholista lett volna, állítja Jonathan Noble angol sebész, aki elhunyt zeneszerzők orvosi papírjait tanulmányozta át. Többek között arra is rábukkant, hogy Beethoven és Schubert sem szenvedett ettől, a francia Maurice Ravel pedig nem volt szifiliszes, mint ahogy azt máig gondoljuk.
„Sose találkoztam még olyan szerzővel, aki ötletekben ennyire gazdag lett volna. Szinte azt kívánnám, bárcsak ne ontaná őket ilyen bőkezűen” – írta Wolfgang Amadeus Mozartról (1756–1791) egyik csodálója, Karl Ditters von Dittersdorf osztrák zeneszerző. A kivételesen termékeny alkotó élete 35 éve alatt több mint 600 darabot komponált, és szinte minden műfajban jelentőset alkotott.
A rendkívül gyorsan dolgozó, ám – kollégáit őrületbe kergetve – mindig az utolsó pillanatban elkészülő komponista meglehetősen mozgalmas és hajszolt életet élt. Gyermekkora gyakorlatilag nem létezett, életének harmadát utazással töltötte és munkatempója is eszelős volt. Szerette és meg is engedhette magának a luxus ételeket, valamint a hozzájuk tartozó, nehéz alkoholos italokat. Néhány kutató azt állítja, hogy az utóbbiakat különösképpen szerette, ugyanis az alkoholmámoros pillanatokban könnyebben kapta el a múzsa.
Ezt az általános tévhitet Jonathan Noble, a londoni Királyi Sebészeti Kollégium akadémikusa „A féltékeny démon: nyomorult egészségem” című, az ismert zeneszerzők betegségeiről szóló könyvében igyekszik megcáfolni. Mint mondta, ez csupán szóbeszéd, nincs nyoma annak, hogy az osztrák zseninek alkoholproblémái lettek volna.
Több zeneszerző orvosi aktáinak átböngészése után azt állítja, valójában igen nagy ritkaságszámba ment a komponisták között az alkoholizmus. A halál beállta utáni jegyzőkönyvek és az orvosi jelentések átvizsgálása után arra jött rá, hogy kevesen szenvedtek abban a betegségben, amelyet az utókor hisz velük kapcsolatban.
„Az alkoholos befolyásoltság talán nagy inspirációt adott a költőknek, ám a zenészek esetében ez egyáltalán nem igaz” – mondta a Telegraphnak. Az életrajzírókat megcáfolva Noble Mozart mellett Schubertnél, Brahmsnál vagy Beethovennél sem talált utalásokat arra nézve, hogy alkoholproblémáik lettek volna. Mindez csupán mendemonda, tette hozzá.
A kutatók az elmúlt több mint 200 évben Mozart esetében legalább 118 lehetséges halálokot neveztek meg a reumatikus gyulladásos láztól a mérgezésen, fonalféreg-fertőzésen, merényleten át a vesebetegségig (erre utalna Mozart különleges alakú fülkagylója, s hogy betegesen érzékeny volt a durvább hanghatásokra), himlőig és a tífuszig. A gyanú azonnal nagy vetélytársára, Antonio Salierire terelődött, később pedig elterjedt az a pletyka, hogy szabadkőműves társai tették el láb alól, ám ezen elméleteknek feltehetően semmi alapja sincs. Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője 1791. december 5-én halt meg Bécsben. Boncolást sosem végeztek el holttestén, amely mára el is tűnt.
Noble továbbá úgy véli, megalapozatlanok azon állítások is, miszerint a francia Maurice Ravel és a brit Benjamin Britten komponisták szifiliszben szenvedtek. Az előbbiről állítólag azért terjedt el ezen vád, mert egy nővér az alkotó halála után elkotyogta, hogy szerinte mit látott a vérelemzésén. Britten esetében pedig a jelentések alapján valószínűbb, hogy a beteg szívbillentyűje okozhatta vesztét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
