Oroszországi leletek írhatják át a magyar őstörténetet
2015. december 16. 16:11 Szöllősi Mátyás
A Volga mentén és az Urál körül
A volgai átkelés lehetséges helyszínének meghatározása szempontjából van jelentősége a 2015-ben felkeresett Szamara városának, ahogy arra már utaltunk korábban. Hisz az ahhoz közel található Volga-könyök földrajzi fekvését tekintve alkalmas terület átkelési szempontból, illetve már a 7. századtól kezdve kazár katonai kontingens jelenléte bizonyított régészetileg (Novinki- és Ureny-típusú lelőhelyek). Szamara város tágabb térségében, elsősorban a Szamara folyó volgai torkolatánál ugyanakkor azt is sikerült kimutatni az utóbbi években, hogy az Urál térségéből egy bizonyos népcsoport rendszeresen megtelepedett már a késő hun-kortól, az 5. és 6. századtól kezdve. Ezt olyan jellegzetes kerámialeletek bizonyítják, melyek az Urál keleti és nyugati oldalához egyaránt kapcsolódnak és fontos szempont, hogy a szamarai régióban jó néhány településen, nem pusztán szórványosan tűnnek fel. (Az itt zajló ásatások eredményeit, dokumentációját csak most kezdik majd vizsgálni a magyar szakemberek.)
A régészeti csapat idén visszatért a volgai és uráli térségbe, hogy az eddigi eredményekre támaszkodva új területek régészeivel, szakértőivel vegye fel a kapcsolatot. Az Ujelgiben, 2013-ban tartott konferencia, és a 2014-ben lezajlott több hetes bojanovói (Káma-vidék), és az Ujelgi-tó melletti ásatások után az idei expedíció – a korábbi ásatási helyszínek mellett – olyan területek felkeresését hozta (Szamara; Izsevszk; Baskíria), melyek jelentős, a magyar őstörténet kutatásához szükséges, tágabb kitekintést adó leletanyaggal rendelkeznek.
A Volga mentén egy rézkori ásatáson dolgozott a magyar csapat Dimitrij Sztasenkov irányításával; aki nem csak hogy a Szamara közeli lelőhelyek és ásatási helyszínek felkeresésében segít majd a magyar régészeknek, de szintén személyes kötődés fűzi a témához, ugyanis Székesfehérváron született.
Szamarában és Izsevszkben Mende Balázs Gusztáv, a csapat antropológusa a kora középkori embercsontok taxonómiai vizsgálata mellett archaeogenetikai kutatásokra alkalmas csontmintákat vett, amelyeket Magyarországon vizsgálnak majd és vetnek össze a honfoglalás kori hasonló leletekkel. Ezeknek a vizsgálatoknak kiemelt jelentősége lehet a későbbiekben. A Perm közeli ásatáson egy 10. században eltemetett fiatal nő sírjában halotti maszk és gazdag ékszermelléklet került elő, mely a késő lomovátovói kultúrához köthető, illetve az idei kutatás fő kuriózumaként az Ujelgi-tó mellett lehetősége nyílt a csapat archeozoológusának, Lichtenstein Lászlónak egy 9. századi, az egész Urál területén eddig egyedülálló, teljes vázas lótemetkezés csontmaradványait vizsgálni.
A Türk Attila által vezetett expedíciósorozat legfontosabb eredménye – a Volga-Urál térségében zajló magyar őstörténeti kutatás újraindítása és felgyorsítása mellett –, hogy a helyi egyetemekkel kötött együttműködési szerződések eredményeként az 1980-as éveket követően idén először vehetett részt magyar régészhallgató oroszországi részképzésen, ahol az orosz nyelv elsajátítása mellett az Urál középkori régészetét tanulmányozta. Komoly együttműködés zajlik tehát a világ legjobbjai között számon tartott orosz régészek és a magyar kutatók között, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyre pontosabbá váljon: a magyarok elődei melyik útvonalon, és milyen hatások következtében jutottak el végül a Kárpát-medencébe.
A fotókat Szöllősi Mátyás készítette a 3. Orosz-Magyar Uráli Régészeti Expedíción, 2015-ben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
