Oroszlánok, veszélyes utak, tömegnyomor – így zajlottak a középkor zarándoklatai
2020. április 12. 10:31 Múlt-kor
A hazaút előtt
A középkori hívők a kegyhelyeken tömegével árusított kis öntvényeket, úgynevezett zarándokjelvényeket vásároltak. Ezek azon túl, hogy bajelhárító, rontások ellen védő képességekkel rendelkeztek, „hitelesítették” is a zarándoklat tényét.
A legmegfelelőbb tanúsítvány természetesen az lett volna, ha egy relikviával térhettek volna haza, ahogy azt Szent Lajos francia király is tette a keresztes hadjárataiból hazatérve.
Erre azonban ritkán nyílt lehetőség, helyette a már említett különböző jelvényeket vásárolták. Ilyen volt Rómában például a Szent Péter ereklyetartóját őrző kulcs másolata, Jeruzsálemben azonban sokszor a Golgota hegyének egy-egy kavicsát tették el emlékbe.
A franciaországi Puy-Saint-Vincent jelvényeit a Bibliából, illetve a szentek életéről szóló könyvekből való történetek karaktereivel díszítették.
A zarándokok a ruháikon viselték a fémből vagy ólomból készült öntvényeket, amelyek hitük szerint segítették őket az épségben való hazatérésben.
Az élelmes hamisítók és a szélhámos kereskedők jól tudták mekkora kereslet van ezen termékekre, s tucatjával adták el a jelképek utánzatait − így 1210-ben a püspök a párizsi Hotel-Dieu kórházának területén már kénytelen volt monopóliumot adni a zarándoktárgyak készítésére.
A leggyakoribb jelvény a fésűkagyló (másik nevén Szent Jakab-kagyló) volt, amely a Szent Jakab zarándokút szimbólumává nőtte ki magát (a mai útvonalon a zarándokút vonalát jelzi) és a zarándokok egyik elengedhetetlen kellékévé vált a zarándokbottal, valamint a széles karimájú kalappal együtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
