Online is kutathatóvá váltak Liszt Ferenc magánlevelei és naplói
2026. június 23. 18:05
Több mint nyolcszáz, a tizenkilencedik századi európai zenei életet és Liszt Ferenc mindennapjait megvilágító levél, valamint három napló vált szabadon hozzáférhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Copia felületén az intézmény és a Zeneakadémia közös projektjének eredményeként. Az eddig jórészt publikálatlan vagy nehezen hozzáférhető elsődleges források digitalizálása a hazai és a nemzetközi zenetörténeti kutatások számára is új távlatokat nyit a zeneszerző halálának száznegyvenedik évfordulóján.
Az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtára, valamint a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont együttműködésében megvalósult, hónapokon át tartó feldolgozómunka célja a nemzeti könyvtár különböző táraiban őrzött teljes Liszt-levelezés rendszerezése és online közzététele volt.
A feltöltött állományban helyet kaptak a zeneszerző saját kezű levelei mellett a neki címzett, illetve a szűkebb családi és baráti köréhez köthető dokumentumok is. A kéziratok között megtalálhatók a mecénás és jó barát Augusz Antal, valamint Liszt élettársa, a lengyel nemesi származású Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegné írásai. Ezek a források rendkívül pontos képet adnak a korszak kulturális hálózatáról és az alkotó személyes kapcsolatrendszeréről.
A digitális gyűjtemény egyik legjelentősebb darabja az a leveleskönyv, amely a komponista 1877 és 1878 között lejegyzett több mint háromszáz levélfogalmazványát tartalmazza. Bár a kötet több mint egy évszázada az OSZK birtokában van, a benne található szövegek jelentős része mindezidáig ismeretlen maradt a szaktudomány előtt, és utoljára a huszadik század elején jelent meg nyomtatásban. A kiterjedt levelezés mellett három unikális naptár is felkerült a platformra: Liszt 1861-ben használt öröknaptára, egy 1876-os katolikus egyházzenei évkönyv, valamint az egyik tanítvány, Zaphiry Heléna 1878-as határidőnaplója, amelyben közvetlen emlékeket rögzített mesteréről.
Az 1811 és 1886 között élt Liszt Ferenc a romantika korszakos zsenije és az európai zenei intézményrendszer egyik legbefolyásosabb alakja volt. Életműve nemcsak a zongoratechnika és a szimfonikus költemény műfajának megújítását foglalja magában, hanem kiterjedt diplomáciai és kulturális szervezőtevékenységet is.
A most publikált primer források a korábbi, gyakran csak az ünnepelt virtuózt középpontba állító narratívákkal szemben a hétköznapi embert, a gondolkodót és a hálózatépítő művészt mutatják be. A kéziratok széles körű, nyílt hozzáférésű kutathatósága nagymértékben hozzájárul a kompozíciós folyamatok, az esztétikai vívódások és a tizenkilencedik századi nemzetközi művészeti kapcsolatok még precízebb történeti rekonstrukciójához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
