Nyolc dolog, amit kevesen tudnak Louis Armstrongról
2018. július 11. 13:58 Jeki Gabriella
Armstrong 1926-ig nem játszott trombitán
Miközben két zenekarával, a Hot Five és a Hot Seven együttesekkel rögzítette a dalokat, Armstrong elkezdett éjszakánként együtt zenélni az Erskine Tate Orchestrával a chicagói Vendome Színházban. Ez volt az a hely, ahol Armstrong lecserélte régi hangszerét és trombitára váltott, hogy az összhangzás jobban illeszkedjen a zenekar többi tagjának zenéjéhez.
Összetűzésbe keveredett a tömeggel
Az éjszakai klubok gyakorta rivalizáltak egymással és előszeretettel keserítették meg egymás életét. Louis Armstrong a harmincas években sikeresen összerúgta a port New York és Chicago vezetőivel, ezért kitiltották a klubokból. Egy ideig utazgatott és kereste a helyét, míg végül megállapodott egy időre Kaliforniában. A viszály ettől azonban nem csitult és a Chicagóba visszatérő Armstrongot gengszterek fenyegették meg. Nyomás alá helyezték és utasították, hogy utazzon New Yorkba. Armstrong azonban kijátszotta őket, és visszatért az ország déli részébe, majd rövidesen Európa felé vette az irányt.
A menedzserével, Johnny Collinsszal folytatott heves vita után 1934-ben megszakította vele a kapcsolatot. Armstrong úgy döntött, hogy a lehető legjobb döntés az, ha Európában marad és közben pihenteti az ajkait is, amelyek az évek múlásával már kevésbé voltak rugalmasok és laza arcizmai miatt már nem tudta azt nyújtani a színpadon, amit korábban. Bár Európa-szerte tomboló sikereket aratott, néhány hónap elteltével hazahúzott a szíve és visszatért Amerikába. Ráadásul gondjai is varázsütésszerűen eltűntek, amikor megismerkedett és barátságot kötött új menedzserével, Joe Glaserrel, aki közel állt Al Caponéhoz.
Kiállt a déli emberek mellett
Louis Armstrong nem beszélt nyilvánosan az állampolgári jogokról egészen a Little Rock-i középiskolai integrációs válságig. Az Amerikai Egyesült Államok 25. tagállama, Arkansas legnagyobb városa (és egyben fővárosa) 1954-ben vonta magára az egész ország figyelmét. A csak fehérek által látogatható Little Rock Central középiskolába az NAACP jogvédő szervezet által beíratott afroamerikai diákok számára a szövetségi kormány nyújtott védelmet, megmentve őket a lincseléstől.
Orval Faubus kormányzó kapcsolatteremtési kísérlete háromszor is meghiúsult Dwight D. Eisenhower elnökkel, az iskolát pedig az arkansasi Nemzeti Gárda katonái vették körbe, hogy megakadályozzák a fekete diákok bejutását. Az elnök ezért 1957. szeptember 25-én ezer ejtőernyőst küldött az iskola bejáratához, hogy így védelmezze a diákokat. Faubus és az állam törvényhozása egy népszavazással is megtámogatott új törvénnyel végül elrendelte a középiskolák bezárását, hogy elkerüljék az integrációt. A Little Rock Central középiskola csak 1959-ben nyílt meg ismét, immár integrált formában.
Az egész helyzet annyira feldühítette Armstrongot, hogy úgy döntött, megtöri addigi hallgatását az állampolgári jogok kérdésében. Egy riporternek azt mondta, hogy Eisenhower elnöknek „nincs kurázsija”, majd hozzátette: „Azzal, ahogy a kormány az enyéimet kezeli délen, elmehet a pokolba”. Armstrong szavai az újságok címlapjaira kerültek és kritikával illeték őt mind a fehér, mind a fekete közszereplők. Ez azonban Armstrong életének egyik legbátrabb és leghatározottabb pillanata lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
