Névtelen rabszolganők szenvedéseiből gyúrhatták össze a népszerű szent alakját

2018. június 25. 17:48 Múlt-kor

Brazília egyik legnépszerűbb népi szentje egy bizonyos Escrava Anastácia, vagy csak egyszerűen az „Anastácia, a rabszolga” néven ismert legendás asszony. Bár a Katolikus Egyház hivatalosan sosem avatta szentté és a történeti források tükrében még a puszta létezése is erősen kérdéses, Anastácia kultusza egyaránt kiemelt szerepet tölt be a brazíliai katolikusok és az úgynevezett umbanda (egy szinkretista irányzat, amely ötvözi az afrikai és indián törzsi vallások, illetve a katolikus tanítások elemeit) követőinek vallási életében.

A különös kultusz – bár már a 19. században is létezett – 1968-ban kapott igazán erőre, amikor a brazíliai rabszolgaság eltörlésének 80. évfordulója alkalmából szervezett rendezvények keretében egy salvadori templomban kiállítottak egy régi metszetet, amelyen  egy rabszolganőt ábrázolt. A kép érdekessége, hogy a rajta szereplő asszonyt élénk kék szemekkel ábrázolták, illetve egy sajátos maszkot visel, amelynek szájrésze megakadályozza, hogy beszéljen.

A kép eredetileg egy 19. században élt francia utazó, Etienne Victor Arago alkotása volt. Arago Ausztráliát és Dél-Amerikát érintő útjain 1817-ben és 1820-ban is járt Brazíliában, ahol nagy hatással volt rá az ott élő rabszolgák sanyarú sorsa. Tapasztalatait számos feljegyzés és rajz formájában örökítette meg. Utóbbiakon megláncolt afrikaiakat láthatunk, akiknek arcát gyakran különféle vasmaszkok is takarják. Arago beszámolója szerint a rabszolgatartók azért éltek ezzel a kegyetlen eszközzel, hogy egyrészt így akadályozzák meg, hogy a rabszolgák lenyeljenek – és így kicsempésszenek – egy-egy aranyrögöt, másrészt pedig, hogy elejét vegyék annak, hogy az elkeseredett afrikaiak a földet lenyelve próbáljanak öngyilkosok lenni.

Arago rajzai között tűnik fel először a később ikonikussá vált kép is, igaz a francia utazó még csak annyi megjegyzést fűzött hozzá, hogy az „a rabszolgák büntetése.” A kép 1968 után aztán végleg összekapcsolódott Anastácia legendájával. Jobban mondva Anastácia legendáival, ugyanis a rabszolgalány történetének számos változata ismert.

Az egyik verzió szerint Anastácia egy kék szemű nigériai hercegnő volt, akit elraboltak és rabszolgaként hurcoltak Brazíliába. Itt egy kegyetlen férfi lett a gazdája, aki folyamatosan szexuálisan közeledett felé, amit a hercegnő rendre visszautasított. Ellenállása miatt végül büntetésképp megkínozták és egy maszkot helyeztek rá. Egy másik történet szerint Angolából származott és bár a rabszolgatartók többször is megerőszakolták, azt sosem engedte nekik, hogy megcsókolják őt – ezzel vonva magára a kegyetlen büntetést.

Megintcsak egy másik verzió szerint Anastácia már Brazíliában született és édesanyja volt az, akit elraboltak és el kellett szenvednie a fehér rabszolgatartók erőszakoskodásait, amelyek „eredményeképpen” született meg a fekete bőrű, ámde kék szemű kislány. Anastáciát ebben a történetben később egy másik ültetvényre küldték, ahol már maga is megtapasztalta anyja sorsát. Itt a birtokos fia, Joaquin Antonio beleszeretett a gyönyörű rabszolgalányba, ami azonban a környékbeli nők irigységét és gyűlöletét irányította a lány felé.

Mivel az Anastáciáról szóló történetek jobbára szájhagyomány útján maradtak ránk, szinte lehetetlen ellenőrizni azok valóságtartalmát. Ugyanakkor a történészek szerint a különféle lendaváltozatok közös elemeire érdemes koncentrálni. Bár a rabszolgalány származását és végső sorsát illetően számtalan verzió ismert, a történetek megegyeznek abban, hogy egy megkínzott és szexuálisan kihasznált, ugyanakkor sorsát sztoikus büszkességgel viselő, megtörhetetlen nőalakról szólnak. Így bár a konkrét mitikus személy valószínűleg sosem létezett, alakját számtalan 18-19. századi névtelen afrikai nő nagyon is valós szenvedéseiből gyúrhatta össze a népi emlékezet.