Nemzeti cifraszűrtől az éj leple alatt kivágott Rákosi-címerig – 1848-49 és 1956 közös pontjai
2016. június 24. 15:35
1848 forradalma a polgári szabadságjogok kivívását és biztosítását, 1956 forradalma azok visszaszerzését tűzte ki céljául. Az ’56-os forradalom ’48 szellemiségén, esetenként programján alapult, és szinte teljes egészében annak szimbólumrendszerére épült. A Néprajzi Múzeum és az Országgyűlési Múzeum által az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából közösen rendezett, A szabadság kódjai – Jelek és jelképek a függetlenség jegyében című, Néprajzi Múzeumban megtekinthető tárlat számos kiállítási tárgy és multimédiás eszköz segítségével hívja fel a figyelmet az 1848-49-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc – többek között a szimbólumrendszerek szintjén is megmutatkozó – összefüggéseire.
A rettegett ruhadarab
A látogatók már az első terembe való belépés előtt ízelítőt kapnak a tárlat üzenetéből, mivel a kiállításra vezető folyosón már az 1848-49-as és 1956-os események eszmei hasonlóságát leginkább kifejező szimbólum, egy hatalmas, falakra és a padlóra felfestett Kossuth-címer fogadja az érdeklődőket. A tárlat kurátorai, Kedves Gyula (Országgyűlési Múzeum) és Szabó Magdolna (Néprajzi Múzeum) elmondták, az 1848-49-ban használt nemzeti jelképek többsége (nemzeti színű zászló, címer stb.) nem a forradalmi idők találmánya, de használatukat ekkor emelték törvényerőre. Kivétel ez alól a francia mintára felbukkanó kokárda, amely valóban 1848-ban jelent meg Magyarországon, hogy aztán a nemzeti önrendelkezésért folytatott harc egyik legfőbb szimbólumává váljon. A látogatók a kokárda evolúcióját is végigkövethetik egészen 1956-ig.
A két forradalom egyik legfontosabb közös pontja a nemzetőrség felállítása volt. A nemzetőrség a polgári forradalmak terméke, és lényege, hogy az egyenlő jogú polgárok közösségeként működő államban immár nem a hatalom, hanem a szabad polgárokból felállított testületek feladata a belső rend fenntartása. A kiállításon az érdeklődők egy 1848-49-es, valamint egy 1956-os nemzetőr-felszerelést is megtekinthetnek. Míg előbbi esetben létezett nemzetőri egyenruha (amelyet azonban nem mindenki használt), 1956-ban civil ruhát, valamint nemzeti színű karszalagot viseltek az önkéntes rendfenntartó szerv tagjai. Bár 1956-ban a nemzetőr jelvények készítése is megkezdődött, összesen mindössze 3-4 példányt vehettek kézbe a forradalmárok, mivel azonban a tárlaton is megtekinthető verőtő megmaradt, segítségével a rendszerváltást követően számos jelvényt készítettek el. Kedves Gyula hozzátette, a kitűzőgyártás ezzel szemben teljes gőzzel folyt a forradalom idején, és gyakorlatilag ezek a tárgyak lettek 1956 kokárdái.
Szabó Magdolna az 1848-49-es szabadságharc után betiltott nemzeti szimbólumoknak a népi kultúrához köthető tárgyakban való továbbélésére hívta fel a figyelmet. A 19. század második felében a nemzeti ellenállás eszméje mellett való kiállást jelezte például, ha valaki nemzeti színű, a koronás címerből vett motívumokkal díszített cifraszűrben jelent meg egy bálon vagy társadalmi összejövetelen. A kiállításon megtekinthető a szabadságharc leverése után számtalan költői estet és nyilvános felolvasást tartó Lisznyai Damó Kálmán költő, Petőfi barátjának cifraszűrje, aki nemzeti jelképekkel díszített ruhadarabban járta az országot. Lisznyait egyébként a szabadságharc alatt Görgey alá osztották be, és bár feladata a szabadságharc történetének megírása lett volna, ez végül nem valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
