Nem volt túl sikeres a fedezék mögül használható, görbített csövű német fegyver
2021. január 19. 16:16 Múlt-kor
A második világháború számos korszakalkotó fejlesztést szült – ilyenek például a sugárhajtású repülőgépek vagy a ballisztikus rakéták. Néhány egészen a valóságtól elrugaszkodott (vagy legalábbis első ránézésre annak tűnő) ötlet is eljutott a tervezőasztaltól a gyártásig. Ilyen volt a Harmadik Birodalom Krummlauf („görbe cső”) nevű eszköze is, amely az MP44, illetve StG44 néven ismert gépkarabély felhasználói számára tette lehetővé a fedezékből való biztonságosabb lövészetet.
A háború folyamán egyre inkább előtérbe került a gyalogság által igencsak kis távolságokból vívott városi harc, különösen a keleti fronton. A házról házra zajló öldöklés során, mint amilyen Sztálingrádban vagy Budapesten is zajlott, a legapróbb helyzeti előny kivívása is rendszerint óriási áldozatokat követelt, mivel a katonáknak a célzott lövés leadásához bizonyos mértékben mindenképpen ki kell bújnia a fedezék mögül.
A német mérnökök újítása arra tett kísérletet, hogy a csőben görbület létrehozásával a biztonságos fedezék mögül is lehetséges legyen célzott lövést leadni. Ehhez egy tükrös célzóberendezést, azaz periszkópot is fejlesztettek az eszköz mellé.
A Krummlaufot eredetileg három változatban tervezték meg: a J (Jäger), azaz gyalogsági változat 30, a P (Panzer), azaz páncélozott járművek számára tervezett változat igen extrém, 90 fokos görbületet adott a csőnek, míg egy harmadik, V (Versuchs), azaz kísérleti kivitel is készült amely 45 (más források szerint 40) fokban hajlította meg a cső vonalát.
A – korlátozott – gyártást csak a 30 fokos változat érte meg, mivel ez igényelte a két kész változatból a kisebbik eszközkészletet. Míg a gyalogsági variánshoz csupán a periszkópra volt szükség, a páncélosok számára tervezett változathoz egy speciális kupola is szükségeltetett, amelyet az adott járműbe kellett illeszteni. Ennek segítségével a személyzet képes lett volna fedezni a harcjármű azon holttereit is, a túl közel merészkedő gyalogsággal szemben, amire a fedélzeti géppuskák nem voltak képesek.
Bár a szórásképet jelentősen rontotta az eszköz használata, a városi harchoz még éppen elfogadható teljesítményt nyújtott: a tesztek során a legenyhébb, 30 fokos görbületű Krummlauf egy 35×35 centiméteres négyzeten belül helyezte el lövedékeit 100 méter távolságból.
A Krummlauf hatékonyságának egyik fő korlátja rendkívül rövid élettartama volt, mivel a lőpor elégéséből keletkező óriási gáznyomás által hajtott lövedéket és a csövet is rendkívül nagy igénybevételnek tette ki a görbület. A 30 fokos változat esetében 300 lövés, a 45 fokos változat esetében mindössze 160 lövés volt a biztonságos élettartam.
Habár zajlottak kísérletek a hajlított csőrész kisebb-nagyobb mértékű perforációjával, hogy a gáznyomást és ezáltal az elhasználódást enyhítsék, ezeknek számszerűsíthető hatása nem volt.
A különös eszközből mintegy 20 000-et rendeltek, de a források alapján mindössze 500 darab került a harctérre, ahol a tapasztalatok szerint meglehetősen gyakran fordult elő, hogy a lövedék az irányváltás során széttört, így darabokban hagyta el a csövet, nagyban csökkentve harcértékét.
Bár nem sorolható a háború sikeres találmányai közé, a Krummlauf kétségtelenül az emberi találékonyság kiváló példája, a fedezék mögüli biztonságos harctéri lövészet koncepciója pedig azóta is foglalkoztatja a fegyvertervezőket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
