Néhány romantikus epizódon kívül nagyrészt erőszakkal zajlott az Újvilág meghódítása
2022. augusztus 31. 16:22 Múlt-kor
A háromszáz éves háború
A jamestowni indián mészárlást egy nagyjából 300 évig tartó, megszakításokkal folyó háború (1622-1924) követte, amit a szakirodalom észak-amerikai indián háborúknak nevez. Az angol-póheten háború 1610 és 1677 között zajlott, és a Virginiában 1677. május 28-án II. Károly angol király és a virginiai bennszülött törzsek képviselői között megköttetett egyezmény (Treaty of Middle Plantation) zárta le.
1500 körül a mai USA területén jelenlegi becslések szerint 2,8-5,7 millió közötti számú indián élt, de a keleti parti régióban is legalább több százezren voltak. A betolakodók legbrutálisabb és leghalálosabb szövetségesei a baktériumok és vírusok voltak, így a himlő, a kanyaró vagy éppen a tífusz. Az indiánok szervezete ugyanis nem volt ellenálló e betegségekkel szemben, és akár egy egyszerű megfázás is halálos lehetett nekik.
Virginiai telepesek harca az indiánok ellen
Így terjedt el egy járvány – talán bubópestis, egy 2010-es kutatás szerint leptoszpirózis – 1616-1619 között az atlanti partvidéken, amelyet valószínűleg az európai halászok hurcoltak be, és amely leginkább a wampanoag indiánokat sújtotta.
Egyes területeken az indiánok 90%-a meghalt, de volt, ahol egyetlen bennszülött sem maradt, hogy a halottakat eltemethesse. Ehhez jöttek még az angolok erősebb fegyverei: fémkéseik, kardjaik, baltáik, pisztolyaik, puskáik és ágyúik, amelyekkel az indiánok nem vehették fel a versenyt.
Több mint három hónapos utazás után, 1620. november 21-én a Mayflower nevű hajóval 41 angol puritán kötött ki családjával együtt a Cod-foknál. A telepesek először békét kötöttek a bennszülött wampanoag indiánokkal – az angol gyarmatosítók az első hálaadást az indiánokkal ünnepelték –, de a barátságos egymás mellett létezés itt sem tartott sokáig. „Fülöp király háborújában” (1675-76), mindössze 14 hónap alatt ötezren vesztették életüket, az áldozatok több mint kétharmada őslakos volt.
Jennie Augusta Brownscombe: Az első hálaadás Plymouth-nál (1914)
Már 1650 körül megkötötték az egyik első szerződést az indiánok és a gyarmatosítók között, amelyben az őslakók egy elkülönített területet kaptak – az indián rezervátumok kezdeteként. A 17. század folyamán minden törzset, amelynek az európai telepesek által elfoglalt területen volt székhelye, rezervátumokba száműzték. A törzsek elveszítették eredeti területeiket, az indiánok katonailag, politikailag és gazdaságilag is jelentéktelenné váltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
