Naplójában talált rejtélyes folt mesél a tragikus sorsú sarkkutató haláláról
2020. december 2. 11:43 Múlt-kor
A legkorszerűbb vizsgálatok
„A foltot azonnal a Nemzeti Múzeumba hozták vizsgálatra. Nem volt e személy számára kereskedelmi vagy egyéb nyereség a dologban” – mondta Rasmussen. „Manapság már nem vizsgálunk meg mintákat írásbeli engedély nélkül, akkoriban azonban egészen más volt.”
Akkoriban a dán Nemzeti Múzeum Természettudományi Egységének szakértői nem tudták meghatározni a folt kémiai összetételét. Az új tanulmányhoz a kutatók olyan technikákkal vizsgálták meg újra, amelyek az 1990-es évek elején még nem léteztek – például röntgenes fluoreszcenciával (XRF), illetve induktív csatolású plazma tömegspektrometriával (ICP-MS) –, hogy részecskeszinten ki tudják mutatni alkotóelemeit.
Az összeégett darabkában a szén mellett kalciumot, titánt és cinket is találtak a kutatók. E hármas azonban nem vágott egybe egyetlen ismert kőzettel sem Grönland északkeleti részén – mondta el Rasmussen. A további vizsgálatok megválaszolták a kérdést: kalcit-, rutil- és cinkitásványokat azonosítottak, amelyek tartalmazták ezeket az elemeket. Ezek az ásványok a korabeli gumigyártás töltelékelemei voltak, azaz a minta nagy valószínűséggel tartalmazott égett gumit. Ez valószínűleg egy megégett tömítésdarabból származott, egy petróleumlámpán vagy -kályhán, amelynek meggyújtásával próbálkozott Brønlund a halála előtt – írták a kutatók a tanulmányban.
A vizsgálat során mindemellett háromféle, szerves vegyületekből álló anyagot is találtak a mintában: zsírokat, petróleumot és emberi székletet. A kutatók szerint elképzelhető, hogy végső elkeseredésében a legyengül Brønlund megpróbálhatta saját székletével is begyújtani a lámpát vagy olajkályhát, amelytől a megváltást remélte.
„Ekkorra Brønlund már hetek óta éhezett, az emberi tűréshatárokon túli mértékben fáradt volt, és fagyoskodott is. Valószínű, hogy kezei remegtek, amikor a lerakatból vett gyufákkal próbálta előmelegíteni és bekapcsolni a kályhát a kicsiny barlangban” – írta Rasmussen és csapata a tanulmányban.
Az ilyen fajta kályhák előmelegítéséhez szeszre volt szükség, mielőtt be lehetett őket gyújtani, ilyen anyag azonban nem volt a lerakatban. Brønlund azután hagyhatta a nyomot a napló lapján, hogy megkísérelte – vélhetően sikertelenül – bármi elérhető anyaggal előmelegíteni a kályhát. A székletnyomok nagy mértékben árulkodnak a sarkkutató „utolsó sötét napjainak” elkeseredett körülményeiről – írták a kutatók.
A tanulmány november 16-án jelent meg az Archaeometry című szaklapban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
