Nagy Sándortól Polgár Juditig: kilenc ember, aki már kamaszként világraszóló teljesítményt nyújtott
2021. szeptember 29. 09:13 Múlt-kor
Az emberek többsége számára a kamaszévek a későbbi karrierre való felkészüléssel, tanulmányokkal, illetve a különféle lehetséges életutak mérlegelésével, a maguk útkeresésével telnek. Előfordul azonban, hogy az élet úgy hozza, hogy valaki már e zsenge korban világraszóló sikereket ér el. A történelem különböző koraiban mindig akadt egy-egy ilyen fenomén, aki rendszerint múlhatatlan hírnévre tett szert.
Nagy Sándor (III. Alexandrosz makedón király) (Kr. e. 353–326)
A széles körben ünnepelt világhódító makedón uralkodó rendkívül korán, 33 éves korában hunyt el rejtélyes körülmények közt, a neki jutott rövid idő alatt azonban kétségkívül a világtörténelem legnagyobb alakjai közé írta be magát.
Már 12 vagy 13 éves korában felkeltette a pellai udvar érdeklődését azzal, hogy – egy apjával, II. Philipposz makedón királlyal kötött fogadást megnyerve – megszelídítette a betörhetetlennek tartott lovat, Bukephaloszt, aki aztán hűséges csatalovaként szolgálta csaknem élete végéig.
Alexandrosz természetesen nyilvánvaló előnyökkel is indult az életben – a puszta tény mellett, hogy ő volt a makedón trónörökös, a legkiválóbb taníttatásban is részesült: maga Arisztotelész oktatta a tudományokra, és keltette fel benne az irodalom, az orvostudomány, a filozófia és a képzőművészet iránti érdeklődést is.
Már igen fiatal korában többször előfordult, hogy apja helyett kormányozta a királyságot, amíg Philipposz hadjáraton volt, de egyúttal már kamaszkorában bizonyította képességeit a csatamezőn is. Mire húszévesen megörökölte a trónt meggyilkolt apjától, az ifjú már a korabeli uralkodói ideál minden tulajdonságáról tanúbizonyságot tett.
Jeanne d'Arc (1412–1431)
Az „orléans-i szűz” 19 éves volt, amikor máglyán elégették, miután a százéves háború egyik legnagyobb meglepetését okozó hadjárata élére állt. A későbbi Szent Johanna által – elmondása szerint isteni sugallatra – vezetett diadalmenet új életet lehelt a francia nemességbe, és sikeresen kiszorította az angolokat franciaországi területeik nagy részéből.
Ellenségei azonban elfogták és boszorkánysággal vádolták meg, részben azért, mert férfi ruhát viselt a harcmezőn, részben pedig azért, mert fiatal lányként kimondottan „hajlamosnak” tartották az ördöggel való cimborálásra.
Jeanne d'Arc fiatalon elszenvedett mártírhalála a második világháborúban újra fontos szimbólummá tette őt, érdekes módon mind a németekkel kollaborálók, mind a francia ellenállás köreiben: előbbiek az angolok áldozataként látták őt, míg utóbbiak a megszállók elleni küzdelem vértanújaként.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
