Monarchista családból kommunista vezető: Vlagyimir Iljics Lenin
2022. január 21. 18:52 Múlt-kor
Betegség és halál
1920 elejére a „fehér” erőket nagyrészt visszavonulásra kényszerítették az ország minden táján. Bár egyes távoli vidékeken a harcok egészen az 1920-as évek végéig eltartottak, a bolsevikok nyilvánvalóan megnyerték a polgárháborút.
Az év áprilisában a bolsevikok országszerte ünnepelték Lenin ötvenedik születésnapját, 1920 és 1926 között zajlott összegyűjtött műveinek első kiadása.
1921-ben évtizedek óta nem látott éhínség vette kezdetét, ami az egyik legfontosabb elindítója volt Lenin „új gazdaságpolitikájának”, amely piacgazdasági elemeket hozott vissza a szigorú kommunista berendezkedésbe.
Az év elejére már súlyos beteg Lenin egyre inkább visszavonult a politikától, orvosai pedig nem tudtak rájönni tünetei okára – egyesek szerint szifilisze volt, mások szerint egy 1918-as merényletkísérlet hatásairól volt szó.
1922 májusában szélütést szenvedett, amely után egy átmeneti felépülés kivételével Gorkijban lábadozott.
Távollétében egyre jobban kibontakozott a Sztálin és Trockij közötti konfliktus, miközben Lenin politikai végrendeletében éppen Sztálin túlzott becsvágyának veszélyére hívta fel a figyelmet, és Trockijt javasolta a pártfőtitkári posztra – e végrendelet létét Sztálin végül sikeresen eltitkolta a nyilvánosság elől.
Sztálin már 1920-ban aktív részese volt a hatalomért vívott harcnak
1924 január 21-én, két további szélütést követően a szinte magatehetetlen Lenin kómába esett, majd 53 éves korában meghalt. Halálát másnap jelentették be nyilvánosan, január 27-én pedig Moszkvában nagy nyilvános temetést tartottak.
Végül – Krupszkaja tiltakozása ellenére – teste bebalzsamozása mellett döntöttek. Ez eredetileg csupán azért történt, hogy a gyászolók továbbra is végeláthatatlan sora megtekinthesse a pártvezér holttestét, idővel azonban állandósult – teste a mai napig megtekinthető a Vörös téri Lenin-mauzóleumban.
Lenin emlékezetére máig a halálát követően Sztálin által létrehozott személyi kultusz van a legnagyobb hatással, Oroszországon belül és kívül. Mindazonáltal a marxizmus-leninizmus végül a 20. század egyik meghatározó ideológiájának bizonyult, máig mesze ható következményekkel.
Emlékezete Oroszországban felemás: a lakosság jelentős része pozitív történelmi szereplőként látja, a politikája által kisemmizettek – mint például a hajdani nemesség vagy a kulákság leszármazottai illetve az ortodox egyház – egyértelműen káros hatásúnak tartja politikáját.
Bebalzsamozott teste a Vörös téri Lenin-mauzóleumban
2018-ban a duma egyik képviselője arra terjesztett be javaslatot, hogy 2024-ben, halála századik évfordulóján temessék el Lenint, már csak azért is, mert holttestének állandó „karbantartása” rendkívül nagy költségekkel jár.
Akármi is lesz a végkifejlet, emléke nagyon sokáig meghatározó része lesz továbbra is az orosz közéletnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
