Mivel ettek a magyar főúri udvarokban?
2015. március 6. 08:43 Benda Borbála
Használtak szalvétát is „civilizálódó” őseink?
A válasz egyértelmű igen, de még nem így nevezték, hanem asztalkeszkenőnek. A leltárakban igen nagy számban írtak össze asztalkeszkenőket, ami egyértelművé teszi, hogy az asztalnál ülők mindegyikének terítettek ilyet.
Esterházy István olasz pohárnoka 1641-ben többek között 45 darab „közönséges asztal keszkenőre” felügyelt, Szécsi Borbála pedig 1629-ben 142 darab „tányér keszkenyűcskét” kapott hozományként. Ezek rendszeres használatát támasztják alá olyan források, mint a Nádasdy Tamás pozsonyi tartózkodása idején keletkezett számadások. Eszerint 1554. március 14-én 18, hat nappal később 28, négy napra rá pedig 36 apró asztalkeszkenőt mosattak ki szolgái, mivel a városban nem volt saját mosóházuk.
Ezeket az asztalkeszkenőket a főrangú hölgyek udvartartásuk tagjaival készítették el. Ostrosics Borbála ingóságairól készült leltárban azt is feljegyezték, hogy a négy végben lévő száz asztalkeszkenőt saját udvarának fonólányaival fonatta. Mivel más főúri udvarokban is éltek fonólányok az udvarokban, feltehetőleg máshol is így készültek.
A kora újkori főúri udvarok étkezési sajátosságairól részletesebben a szerző nemrégiben megjelent doktori disszertációjában olvashatnak a téma iránt érdeklődök. Benda Borbála: Étkezési szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban. (Archivum Comitatus Castriferrei. 6) Szombathely, 2014.