Minden héten megöltek valakit a vadnyugat legerőszakosabb bányászvárosában
2020. június 9. 17:51 Múlt-kor
A nehezen megközelíthető Cerro Gordo városkájában, Kalifornia keleti hegyvidékén egykor nagy értékben hoztak a felszínre ezüstöt, ólmot és cinket – és elkövettek átlagosan heti egy gyilkosságot. Manapság a település elhagyatott, sokak szerint az itt elhunytak szellemei kísértenek az épületekben. Egyetlen lakója van, aki gondját viseli a helynek.
Véres történelem
2018-ban a területet megvásárolta fiatal befektetők egy csoportja, akik a hely rovott múltjából akartak turistaattrakciót faragni, például a golyók lyuggatta szalon épületéből, amelynek belső falain máig vérnyomok látszanak.
A város a tavasszal azzal került ismét a hírekbe, hogy az egyik befektető, Brent Underwood egyedül ragadt Cerro Gordóban, miután egy hóvihar másfél méternyi hóval vette körbe az eleve bajosan megközelíthető helyszínt.
Mivel a karbantartó éppen beteg feleségét ápolja, Underwood egyelőre továbbra is kénytelen egyedül maradni a hidegben az állítólagos szellemekkel, konzervételeken élve.
Saját bevallása szerint kisebb felújításokkal igyekszik elütni az időt – annyi bizonyos, hogy a tomboló világjárványt viszonylagos biztonságban vészelheti itt át. Miért tartja azonban a vállalkozó is annyira kísértetjárta helynek Cerro Gordót?
A Los Angelestől mintegy 300 kilométerre északra, az Inyo-hegységben fekvő kisvárost 1865-ben alapították, miután egy Pablo Flores nevű férfi ezüstre bukkant a közelben. A településnév spanyolul annyit tesz: „kövér domb”.
A városka valóban gyorsan hízásnak indult: Kalifornia legnagyobb ezüst- és ólomlelőhelyévé vált, azonban lakói sosem alkottak valódi közösséget – ennek elsődleges oka az volt, hogy minden egyéb civilizációtól igen távol fekszik. A legközelebbi élelmiszerbolt ma is a 40 kilométerre lévő Lone Pine-ban található, és az út több mint egyharmada egyszerű földút.
Cerro Gordónak virágkora csúcsán mintegy 5000 lakója volt. Mivel azonban rendfenntartó erő nem volt, a szesz viszont szabadon folyt a szalonokban, a várost főként az erőszak igazgatta. A bányászok hamar rászoktak arra, hogy homokzsákokkal rakták körbe fekhelyeiket az eltévelyedett éjszakai lövések ellen.
Szellemvárossá válás
Ahogy az erőszak egyre jobban elharapódzott, az ezüst ára pedig csökkent, a bányászat is lelassult Cerro Gordóban. Az 1900-as évek elején adott új lendületet a cinkkészletek felfedezése a környéken, és a város az Egyesült Államok legnagyobb cinkkarbonát-termelőjévé vált.
1938-ra Cerro Gordo teljességgel átállt a cinkkitermelésre, azonban a bányák hamarosan kimerültek, a lakosok pedig másfelé kerestek megélhetést – az 1950-es évekre már jobbára lakatlan volt. Nem sokkal később már szellemvadász-túrákat szerveztek ide, illetve gazdagabb társaságok kibérelték valamelyik házat a háborítatlan mulatozáshoz.
Napjainkban a város eredeti épületei közül 22 áll még, köztük több lakóépület, az egykor színházként is használt templom, a múzeum, illetve egy egykori vegyesáru-kereskedés. A régi bányajáratok némelyikébe is le lehet ereszkedni.
A város korábbi gondnoka, Robert Louis Desmarais éppenséggel maga is bányász volt egykor. Ő gondozta Cerro Gordót egészen 2018-ig, amikor fiatal befektetők csoportja vásárolta fel 1,4 millió dollárért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
