Milyenek voltak a középkori választások?
2016. március 30. 09:10 Múlt-kor
Akik egyenlőbbek voltak az egyenlőknél
Amikor a középkori szerzők népakaratról írtak, nem az egész lakosságot értették alatta. Bár az emberek legitimálhatták egy uralkodó hatalmát, és ünnepélyesebbé tehették megválasztásának körülményeit, fennállt a veszélye annak, hogy saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását.
A nyugtalanság pedig gyakran vérontásba torkolhatott. Amikor Hódító Vilmost 1066-ban Anglia királyává választották, a procedúrát irányító érsek felszólította az egybegyűlt angolokat és normannokat, hogy éljenezzék meg a királyt. Amikor ez megtörtént, a templom előtt állomásozó normannok a helyzetet félreértve elkezdték felgyújtani a templom körüli épületeket.
A választásra jogosultak között lenni presztízst jelentett. Annak a jele volt, hogy valakinek a véleménye számít. A lakosság többségét azonban kizárták a választásra jogosultak köréből: a nőket, a gyermekeket, a külföldieket, az egyházi személyeket, valamint az ingatlannak nem rendelkező személyeket. A 13. századi Firenzében a választásra való jogosultság előfeltétele pedig például a céhtagság volt (Dante Alighieri eszerint orvos és gyógyszerész volt).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
