Milyen fenntartható, környezetbarát eljárásokat meríthetünk a múlt építészetéből?
2021. március 28. 17:13 Múlt-kor
Hőszigetelő szalma
Az organikus tető is a függőkert egyik formája − például az angol kunyhók esetében. „Már a bronzkor óta építettek thecanokat, azaz szalmatetős épületeket” – magyarázza Peter Hancock, angol építész, a témában megjelent egyik első ismeretterjesztő könyv szerzője.
Kezdetleges technika lenne? Lehetséges, nemrégiben azonban a fenntarthatóságra fogékonyabb építészek újra felfedezték ezt a módszert.
„Az organikus tető által garantált hőszigetelés kiválóan működik, az építés pedig nem igényli szellőzőlukak beépítését. Angliában nagyobb épületek lefedésére is használták a szalmatetőt, mint például a londoni Globe Színház esetében, ahol Shakespeare is dolgozott.”
Hancock példája rávilágít ennek a módszernek a legnagyobb hibájára: rendkívül tűzveszélyes volt, a Globe 1613-ban például porig égett a gyúlékony tetőszerkezete miatt.
„Lélegző” beduin sátor
A kecskegyapjú egy hagyományosan fenntartható anyag, melyet a sivatagi beduinok előszeretettel feszítettek ki sátraikra. A természetes szövetrostok esőben összetömörülnek, így vízlepergetővé válnak, miközben melegben megnyúlnak és légáteresztővé válnak, lehetővé téve ezáltal a levegő áramlását a sátoron belül.
Ez a „trükk” természetes, de akár szintetikus rostok használatával alkalmazható lehet nyújtószerkezetek megvalósításakor is.
Hasonló, helyi alapanyagokon alapuló fedőszerkezetek használatának − mint például a kőtetős építkezés az Alpok mentén, melyhez nem szükséges semmi máshonnan származó elem − azonban van egy hátránya is: nagyon nehéz az ilyen építési technikákat ismerő szakembereket találni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
