Miért volt olyan piszkosul büdös a középkori Londonban?
2017. január 11. 08:36
Az utcák mindennapjai
A londoni csatornák és utcák gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek voltak a középkorban. Kezdetben alig volt kiépített szennyvízelvezető rendszer a városban, csupán néhány kisebb árok az utcák szélein, amelyek gyakran eldugultak, az emésztőgödrök pedig gyakran telítődtek és a szennyvíz a szomszédos kutak vizébe szivárgott. Az utakon halmokban állt a hulladék, ugyanis az otthonokban felgyülemlett szemetet egyszerűen kihajították az ablakon az utca közepére. Ugyanígy kihajították az állati belsőségeket, a döglött macskát vagy a kutya tetemét is. Nem volt ez másképp a borbélyok tevékenysége (foghúzás, testrészek amputálása, érvégás) során „összegyűlt” – ma veszélyes hulladéknak minősülő – szervekkel sem. Bár London időjárása esős, nyáron olykor ott sem látni esőfelhőket napokig, ilyenkor elviselhetetlen bűz és hulladékhalmok uralták a „szabaddá tevő” városi levegőt. Sokszor azért tartottak disznót, hogy ezeket az utcai szemeteket lelegeljék.
A 14. századtól kezdve kezdett megváltozni a szeméttelepre hajazó London élete, ugyanis olykor már büntetéseket is kilátásba helyeztek környezetszennyezésért. 1306-ban kihirdették, hogy komoly pénzbírságot kell annak fizetnie, aki szénnel szennyezi a levegőt. 1345-ben a háztulajdonosoknak két shilling bírságot kellett fizetniük, ha a házuk elől nem takarították el a szemetet. A XV. század végén a velencei nagykövet titkára elképedve írt egy rendeletről, amely megtiltja, hogy bárki megöljön egy hollót vagy héját, ugyanis ezek a madarak eltakarítják a szemetet az utcákról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
