Miért jött létre a lengyel-magyar perszonálunió?
2014. november 25. 12:15 Csernus Szilveszter
A két Nagy
Mint ismeretes, 1342-ben Károlyt második Anjou uralkodónk, Lajos váltotta a trónon, egyben a lengyel királyi örökösödési rendben is. A magyar király öröklését 1351-ben erősítették meg, amikor az éppen keleti hadjáraton résztvevő Kázmér súlyos betegen megeskette a táborban lévő nemeseket, hogy halála esetén Lajost fogadják el királyuknak.
1355-ben Budán úgy módosították a trónöröklést, hogy Lajos kiesése esetén unokatestvérére és annak leszármazóira száll a jog. Cserébe a kis-lengyelországi nemesek már megfogalmazták követeléseiket leendő királyuknak, ami adókorlátozási kötelezettséget és határon túli hadra kelés esetén költségtérítést jelentett. A budai egyezmény egy újabb közös hadjáratra is kötelezte a két királyt a folyton lázadozó Halics ellen.
1364-ben, az újdonsült egyetemvárosban, Krakkóban immár igazi királykongresszus volt készülődőben. A szorongatott helyzetben lévő ciprusi király, I. Péter európai körúton kívánt támogatást szerezni királysága török elleni védelméhez. A Wawel ekkor a házigazdán kívül még öt uralkodót látott vendégül: IV. Károly német-római császárt és cseh királyt, a brandenburgi őrgrófot, az osztrák herceget, a dán és természetesen a magyar királyt a megannyi lengyel főnemes mellett. Itt, a később a "Nagy" melléknevet szintén megkapó Kázmér adoptálta, azaz fiává fogadta Nagy Lajost, amely aktussal minden akadályt elhárított Lajos trónöröklése elől.
Négy öröklési egyezmény kellett tehát, hogy Lajos útját biztosítsa a lengyel trónhoz, ami így sem volt sima. 1370. november 5-én, Nagy Kázmér halálával kihalt a Piastok fiága, de Mazóviában és Sziléziában bejelentették trónigényüket a viking eredetű dinasztia még élő oldalági férfi leszármazói. Ám a kis-lengyelországi nemesség idegen volta ellenére is Lajost támogatta, amire több indoka volt. A még mindig pogány Halics felé irányuló expanzió elsősorban a galíciaiak érdekét szolgálta, másrészt a Kárpátok északi oldalát már ekkor élénk gazdasági szálak fűzték Magyarországhoz (ami egészen a XX. századig fennmaradt) - a Krakkó és környékiek által fogyasztott tokaji bor volt például a török hódoltság alatt a Magyar Királyság egyik fő gazdasági támasza.
A magyar uralkodó fejére 1370. november 17-én került a lengyel királyok koronája Krakkóban - így lett Anjou Nagy Lajos, vagy ahogy Lengyelországban a mai napig hívják: Ludwik Węgierski (azaz "Magyar Lajos") a lengyel és a magyar állam első közös királya.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
