Merész, ám teljes kudarcot valló katonai akcióval vette kezdetét a kubai forradalom

2020. július 26. 13:52 Múlt-kor

Instabil állapotok

Az 1898-as spanyol–amerikai háború után amerikai megszállás alá került Kuba 1902-től volt hivatalosan független, azonban a 20. század első felében a turbulens politikai viszonyok jellemezték. 1906 és 1909 között újra amerikai csapatok szállták meg az országot, de kivonulásuk után is puccsok, elcsalt választások és különféle felkelések követték egymást.

1933-ban következett be az „őrmesterek lázadása” néven ismert katonai puccs, amelynek egyik vezetője volt Fulgencio Batista. A továbbra sem stabil légkörben Batista névlegesen a hadsereg parancsnoka lett, valójában azonban bábkormányok során keresztül valójában ő gyakorolta a hatalmat az országban.

1940 és 1944 között ő maga volt a szigetország elnöke, miután egy populista platformot képviselve demokratikus választást nyert – 1940-ben új alkotmányt léptetett életbe.

Hivatali ideje lejárta után Floridába költözött, majd 1952-ben visszatért Kubába, hogy újra elinduljon az elnöki székért. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a választást nincs esélye megnyerni, három hónappal annak kijelölt időpontja előtt katonai puccsal vette át a hatalmat, és felfüggesztette saját korábbi alkotmányát.

Batista az Egyesült Államok támogatását élvezve korábbi kormányzásához képest lényegesen korruptabb rendszert alakított ki, a hazai és az amerikai szervezett bűnözéssel is jövedelmező kapcsolatot kialakítva, és aránytalanul nagy kedvezményeket biztosítva külföldi (főleg amerikai) vállalatoknak Kuba természeti kincseinek és mezőgazdaságának (különösen a cukornádültetvények) kiaknázására.

Az ekkor 25 éves jogász Fidel Castro az első ellenkező hangok közt volt, és az 1952. márciusi puccsot követően bírósági indítványban követelte Batista eltávolítását. Alkotmányjogi érveit a bíróságok elutasították, innentől pedig kizárólag a fegyveres harcban látta a megoldást.

1. Instabil állapotok
2. Lelkes amatőrök
3. A forradalom folytatódik