Mengisztu uralma idején a holttestek látványa hozzátartozott az utcaképhez
2020. május 28. 08:21 Czókos Gergő
„Halál az ellenforradalmárokra!”
Az ezredes Etiópia élén eltöltött első két éve különösen eseménydúsra sikeredett. 1977–1978. ugyanis nemcsak az etióp Ogaden tartományért Szomália ellen vívott, a Szovjetunió és Kuba jelentős segítségével megnyert háború, hanem a „vörös terror” miatt is nyomot hagyott az etióp kollektív emlékezetben.
Az etiópiai forradalom motorja két marxista szervezet, az Etióp Népi Forradalmi Párt (ENFP), valamint az Összetióp Szocialista Mozgalom (amhara mozaikszóval MEISON) volt. Az ENFP elvből elutasította a katonai kormányzást, ezért városi gerilla-hadviselésbe kezdett a Derg uralmának megdöntése érdekében.
A Derg az „imperialistának” és „ellenforradalminak” bélyegzett ENFP „fehér terrorjára” „vörös terrorral” válaszolt, amelynek során a kezdetben a Derg mellett álló MEISON-nal is leszámolt.
A tisztogatássorozat Mengisztu Addisz-Abebában mondott beszédével vette kezdetét, amelynek során a „Halál az ellenforradalmárokra!” felszólító mondat kíséretében három, vért jelképező folyadékot tartalmazó üvegcsét is a földhöz vágott, jelezve, mi vár a forradalom ellenségeire.
Az „ellenforradalmárokra” a városi lakosok polgárőrbizottságaként létrehozott, a helyi közigazgatás legalsó szintjét képviselő, úgynevezett kebelékhez köthető paramilitáris alakulatok, valamint egyéb milíciák vadásztak. Ez számtalan esetben azt jelentette, hogy az etiópokat fehér Peugeot 504-eseikkel rettegésben tartó verőlegények a jogtalan házkutatásokkal, törvénytelen letartóztatásokkal és gyilkosságokkal saját sérelmeikért vettek elégtételt.
A forradalom fő ellenségének a diákságot tekintették. Minden fiatal potenciális ENFP-szimpatizánsnak számított, így soraikból ezrek vesztették életüket. Egy gyermekvédelmi alapítvány vezetője már 1977 májusában arról számolt be, hogy a vörös terrornak mintegy ezer, többségében 11–13 év közötti gyermek esett áldozatául.
A holttestek látványa hozzátartozott az utcaképhez, akiket pedig nem hagytak a gyilkosság helyszínén, tömegsírokba temették. Azokat, akik szerették volna megkapni szeretteik holttestét, egyfajta váltságdíj megfizetésére kötelezték: az elhasznált golyók értékének megfelelő pénzösszeg fejében kaphatták csak meg a maradványokat.
A foglyul ejtetteket gyakran rettenetes megkínozták. Gyakori volt a rabok testrészeinek levágása, körmeik letépése. Számos nőt megerőszakoltak, volt, akinek levágták a melleit vagy a nemi szerveit szurkálták össze valamilyen éles tárggyal. A pribékek „kedvenc” módszere az volt, hogy a foglyokat fejjel lefelé lelógatták a plafonról, majd ostorral ütötték a hátukat és a talpukat.
Az „ellenforradalmárok” likvidálása rendkívül szervezett módon zajlott. A vörös terror káderei, hogy legyen nyoma az ellenforradalmárokkal szembeni fellépésüknek, minden egyes letartóztatásról, kínzásról és kivégzésről feljegyzést készítettek, hatalmas bizonyítékhalmazt hagyva maguk után. Mengisztu vörös terrorja halálos áldozatainak száma a szakértők becslése szerint meghaladja az 50 ezret, a kínzások és jogtalan letartóztatások pedig további tízezreket érinthettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
