Megtarthatták alkotmányukat a norvégok, cserébe elfogadták Napóleon tábornokát királyukként
2021. május 17. 07:52 Múlt-kor
Szólásszabadság volt, vallásszabadság kevésbé
A herceg fő célja az volt, hogy a norvégok maguk mondják ki a Dániához való újbóli csatlakozás szándékát, a küldötteket az állami egyház helyi gyülekezetei, illetve az országszerte állomásozó katonai egységek delegálták.
A Christian Magnus Falsen jogász-történész és Johan Gunder Adler tisztviselő által felvázolt alkotmány nagyban merített az amerikai, illetve a forradalmi francia alkotmányból, azonban hatással volt rá az 1812-es spanyol alkotmány is. Fontos döntés volt a monarchia intézményének megtartása, az azonban a korban meglehetősen radikális korlátozásokkal történt.
A hatalmi ágak szétválasztása, a szólásszabadság biztosítása és a jogtalan hatósági átkutatások és elkobzások tiltása amerikai és francia mintára mind bekerültek a dokumentumba. A király elvesztette addigi abszolút vétójogát a törvényhozás felett, és az állami (evangélikus) egyház is jelentős mértékben az országgyűlés felügyelete alá került.
A birtokhoz, illetve bizonyos viselt tisztségekhez kötött választójog nagyjából a férfi lakosság felének biztosította a szavazati jogot (1898-ban került kiterjesztésre az ország minden felnőtt férfi állampolgárára, majd 1913-ban a nőkre is).
A dokumentum e haladó eszmék ellenére tartalmazott számos archaikus rendelkezést is: a protestáns hegemónia szellemében az evangélikus vallást határozta meg államvallásként, és tiltotta a jezsuiták és a különféle szerzetesrendek működését az ország területén, valamint fenntartotta a zsidókra korábban kimondott beutazási tilalmat.
E rendelkezések a 19. és 20. század folyamán fokozatosan kikerültek az alkotmányból, 2012-ben azt a követelményt is megszűntették, hogy az országgyűlés (Storting) tagjainak több mint felének az állami egyház tagjának kell lennie.
Az eidsvolli gyűlés Keresztély Frigyest választotta Norvégia királyává, aki így a nép választása által, és nem Isten kegyelméből uralkodott – ez példa nélküli volt a korabeli Európában.
Az alkotmányt május 16-án ratifikálta a gyűlés, és a következő napon írták alá. Május 17-e máig az egyik legjelentősebb állami ünnep Norvégiában, a magyar augusztus 20-ához hasonló jelentőséggel bír.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
