Megtalálták Cervantes maradványait?

2015. január 27. 11:43

Csaknem 400 évvel Spanyolország legünnepeltebb írójának halála után egy régészekből és halottkémekből álló tudóscsoport tavaly áprilisban kezdett hozzá a spanyol főváros szívében fekvő vöröstéglás homlokzatú trinitárius rendhez tartozó templom talajradaros vizsgálatához. A biztató előjelek ellenére akkor nem vezettek eredményre a kutatások, sajtóhírek szerint azonban a kutatók egyre közelebb vannak az 1616-ban elhunyt Cervantes azonosításához.

Miguel de Cervantes 1547. szeptember 29-én született a Madridhoz közel fekvő egyetemi városban, Alcalá de Henaresben, élete utolsó éveit pedig a spanyol főváros egyik központi negyedében töltötte, amely ma egykori híres lakói - Cervantes, valamint Lope de Vega és az "arany évszázad" nagy költői, Francisco Gómez de Quevedo és Luis de Góngora y Argote - nyomán a Barrio de las Lettras (Irodalmi negyed) nevet viseli.

Gyermekkorában apjával vándoréletet élt, így igen rendszertelenül végezte iskoláit. Előbb a katonai pályát választotta, harcolt az 1571-es lepantói ütközetben, ahol bal karja lebénult, majd török fogságba esett, s rabszolgaként Algírba került. 1580-ban, Madridba való visszatérése után, a Győzhetetlen Armada ellátásával megbízott élelmezési felügyelő lett. Később több komédiájának és tragédiájának témáját is kalandjaiból merítette, ám hamarosan visszaélésekkel vádolták, kiközösítették és bebörtönözték.

Szabadulása után adóellenőr lett, s követte III. Fülöp udvarát. Gondjai, s talán a divatjamúlt eszmékhez való ragaszkodása révén találta meg Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha anyagát, amelynek első része 1605-ben jelent meg. Könyvével híressé vált, nagyurak védelme alatt állt, így az irodalomnak szentelhette életét. Bár többi műve világirodalmi jelentőségét tekintve nem hasonlítható a Don Quijotéhoz, Cervantes a spanyol irodalom minden műfajában jelentőset alkotott.

A kalandos életet élő spanyol írót 1616. április 22-én Madridban bekövetkezett halála után másnap a trinitáriusok közeli kolostorának templomában temették el. A tudósok itt kezdték meg tavaly áprilisban a kutatást, amit nehezíthet, hogy történészek szerint a Don Quijote írója mellett legalább tizenöt ember nyugodhat itt. Feleségét, a nálánál 18 évvel fiatalabb Catalina de Salazart szintén a templom területén temették el, de Cervanteshez hasonlóan az ő sírjának a helye sem ismert.

A Cervantes maradványai után kutató spanyol szakemberek egy fémszegecsekkel kialakított "M.C." monogramú fakoporsóra bukkantak a hétvégén. Francisco Etxeberria törvényszéki antropológus - aki részt vett a Salvador Allende néhai chilei elnök halálának körülményeit kivizsgáló szakértői csapat munkájában - elárulta, hogy legalább további tíz személy maradványait találták meg a kripta egyik falmélyedésében, ezek közül néhány gyermekekhez tartozik.

Nyomra vezetheti a kutatókat, hogy Cervantesnek halála előtt már csak hat foga volt - erre utalnak portréi és saját történetei is. Ennél is erőteljesebb bizonyítékok az író harci sebesülései, amelyeket a lepantói csatában szerzett. Genetikai vizsgálat azonban nem alkalmazható, mert a Cervantes-családból csupán az író fivérének, Rodrigónak él egy leszármazottja, és tizenkét nemzedék után csak minimális lehet a Cervantesszel közös DNS-e.