Még ma is életveszélyesen szennyezettek a verduni vérszivattyú egyes helyszínei
2022. február 21. 08:19 Múlt-kor
Mindkét oldalon teljes kapacitással dolgozott a „csontmalom”
Bár a francia titkosszolgálat értesült a francia haderő hadianyagcsatában történő felőrlésének és kivéreztetésének szándékával indított Ítélet-hadművelet tervéről, a verduni helyőrséget váratlanul érte az 1916. február 21-én reggel meginduló német támadás, amelyet a tüzérség indított el.
A németek kilenc órán keresztül, egyes források szerint 800, más dokumentumok szerint legalább 1200 ágyúval lőtték a franciák állásait. A körülbelül 30 km hosszú és 5 km széles területre az Ítélet-hadművelet első szakaszában nagyjából 1 millió lövedéket szórt a német tüzérség. Ennek eredményeképp pedig minden ötödik másodpercben meghalt egy francia katona.
Francia csapatok átkelése egy folyón Verdun felé
A tüzérségi előkészítés után délután négykor megindult a német gyalogság is, de nem úgy, mint az elmúlt másfél esztendőben. Elmaradtak a több tízezer fős, géppuskatűzbe rohanó, kamikazeszerű tömegtámadások, amelyek ezrével, tízezrével szedték az áldozatokat.
A németek szofisztikáltabb eszközökhöz folyamodtak, ugyanis speciális rohamcsapatokat állítottak fel, amelyeket utászok, kézigránátokkal bőven ellátott lövészek és lángszórósok alkottak. Az utóbbiak tulajdonképpen Verdunnél debütáltak és rendkívül hatékonynak bizonyultak a tüzérségi támadás után még működő ellenséges bunkerek és géppuskafészkek likvidálásában.
Az új taktika bevált, a meglepett franciák már február 25-én feladták a stratégiai fontosságú Douamont-erődöt, és úgy tűnt, Verdun hamarosan elesik. A parancsnokságot ekkor azonban a később a náci Németországgal való kollaborációjáról hírhedtté vált Philippe Pétain tábornok vette át, aki az egyetlen utánpótlási útvonal, a Bar-le-Duc országút megerősítésén fáradozott, sikerrel.
A franciák a későbbiekben csak Voie Sacrée-nak („Szent út”) nevezett szakaszon több százezer katonát tudtak bejuttatni hadianyaggal és ellátmánnyal együtt a városba. A „Szent úton” 12 ezer gépkocsi folyamatosan szállította Verdunbe az ember- és hadianyagot. Az utólagos elemzések szerint átlagosan 15 másodpercenként haladt végig egy jármű a kiemelt stratégiai fontosságú útvonalon.
A francia 87. ezred katonái fedezékeikben a 304-es magaslaton Verdunnél
A francia hadsereg kezdett magára találni, a német támadás február végén elakadt. Falkenhayn akként próbált javítani a kialakult helyzeten, hogy március elején a Meuse bal partján, az argonne-i erdőben is támadásba lendült. A németek azonban csak részsikereket értek el, és ahogy teltek a hetek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felőrlő taktika nemcsak a francia, de a német katonák között is sűrű rendet vág.
Veszteségeik májusra elérték a 100 ezer főt. A német jelentésekben ekkor jelentek meg a csatára és annak jellegére utaló „vérszivattyú” és „csontmalom” jelzők. Falkenhayn legnagyobb fájdalmára azonban a „csontmalom” mindkét oldalon teljes kapacitással működött.
Június elejére, miután elfoglalták Fort Vaux erődjét, a németeknek sikerült bevenniük a Verdun körüli erődítményrendszer több fontos pontját is. Tovább azonban nem jutottak, mert júniusban a keleti fronton megindult az orosz támadás. A kibontakozó Bruszilov-offenzíva miatt a németeknek több hadosztályt át kellett csoportosítaniuk keletre.
A Douaumont-erőd bejárata a németek általi bevétele után
Júliusban aztán végképp kifulladt a vállalkozó kedvük, miután a britek a verduni pokolban harcoló francia alakulatok tehermentesítése érdekében megindították a somme-i offenzívát, amely újabb jelentős német haderő, így például a tűzérség egy részének a verduni hadszíntérről való kivonásával járt. A franciák ősszel ellentámadásba lendültek, és december közepére február 21-i állásaik mögé szorították vissza a németeket. Oda, ahonnan a tíz hónapnyi vérontás előtt elindultak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
