Még a skorbuttól is megóvta matrózait a déli sarkkört átszelő James Cook

2021. október 27. 11:36 MTI

A nyolcgyermekes parasztcsaládban született Cook szegény sorban nevelkedett, iskolába csak öt évig járt. Egy halászfaluban szatócsinasként dolgozott, és a tengert bámulva kerítette hatalmába a kaland vonzása. 18 évesen hajósinasnak szegődött, majd egy szénszállítón sajátította el a tengeri tájékozódás alapjait, éjszakánként matematikát és asztronómiát tanult.

Már egy masszív vitorlás parancsnokságát is felajánlották neki, amikor mindent újrakezdett: önkéntes matróznak állt a brit haditengerészethez. Két év múlva már itt is hajón parancsnokolt, a hétéves háborúban éjszaka derítette fel a Szent Lőrinc-folyó nehezen hajózható szakaszait, majd feltérképezte Új-Fundland és Labrador partjait is.

1768-ban a Royal Society hosszas viták után szakértelmére való tekintettel, s alacsony származását figyelmen kívül hagyva megbízta első déltengeri expedíciójának vezetésével. Negyvenévesen megkapta a hadnagyi rangot, keze alá pedig egy erős, de lassú egykori szeneshajót adtak.

Az Endeavour előbb csillagászokat vitt Tahitire egy napfogyatkozás megfigyelésére, majd 1769 nyarán a korabeli feltevések szerint az északi félteke tömegét kiegyensúlyozó déli föld, a Terra Australis keresésére indult. Útja során feltérképezte Új-Zélandot, majd 1770. április 19-én első európaiként elérte Ausztrália keleti partjait, és feljegyzéseket készített a faunáról és a bennszülöttekről. Cook, aki az Új-Dél-Walesnek elnevezett területet brit birtokba vette, 1771 júliusában érkezett vissza Angliába.

Otthon hősként ünnepelték, bemutatták a királynak és kinevezték parancsnoknak. 1772-75 között tett második útjára már két hajóval, de változatlanul azzal a feladattal indult, hogy keresse meg a még délebbre fekvő kontinenst.

A kapitány elsőként szelte át a déli sarkkört, elsőként hajózta körül ezen a szélességi fokon a Földet, s az Antarktiszt megközelítve bebizonyította, hogy a Terra Australis legfeljebb az örök fagy világában létezhet. Útján feltérképezte Tongát és a Húsvét-szigetet, újra rábukkant a Marquises-szigetekre és felfedezte Új-Kaledóniát.

Hírneve most már túlterjedt az Admiralitás körein: végre megkapta a kapitány rangot, a Royal Society tagja lett és a Lordok házában méltatták. 1776-ban nekivágott, hogy megkeresse a legendás északnyugati átjárót az Atlanti- és Csendes-óceán között. Harmadik útja során felfedezte Hawaiit, feltárta Észak-Amerika partjait Kaliforniától Alaszkáig, de a Bering-szorosba a jég miatt nem tudott bejutni, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az átjárónak – ha létezik is – gyakorlati haszna nincs.

A kudarctól ideges és gyomorfájdalmaktól gyötört Cook visszatért Hawaiira, ahol 1779. február 14-én egy ellopott csónak miatt kitört összetűzésben életét vesztette, hajói végül 1780-ban értek haza. Cook nagyon sokat tett a világ megismeréséért, de legalább ekkora teljesítménye volt, hogy hajóin senki nem halt meg skorbutban, a kor rettegett betegségében, mert a matrózok étrendjébe C-vitaminban gazdag ételeket iktatott.