Matematikai módszer segítségével azonosíthatják Vincent van Gogh festményeit
2026. június 23. 09:07 Múlt-kor
Új módszert dolgoztak ki a kutatók Vincent van Gogh festményeinek hitelesítésére, amely a művész ecsetkezelésének háromdimenziós mintázatát vizsgálja. Ez a matematikai elemzés olyan egyedi szerkezeti jellemzőket tárt fel, amelyek segítségével a szakemberek szerint a jövőben nagyobb pontossággal lehet majd megkülönböztetni az eredeti alkotásokat a hamisítványoktól.
A franciaországi Hauts-de-France Műszaki Egyetem kutatói abból indultak ki, hogy egy festmény hitelességét nemcsak a felhasznált festékanyagok vagy a történeti dokumentumok alapján lehet megítélni, hanem az ecsetvonások fizikai szerkezetének elemzésével is. Ennek érdekében Van Gogh nyolc ismert festményének felületéről nagy felbontású digitális eszközök segítségével háromdimenziós topográfiai térképeket készítettek, amelyeket később alapos vizsgálatnak vetettek alá.
Az elemzés középpontjában Van Gogh jellegzetes impasztótechnikája állt, amely során az alkotó a festéket olyan vastag rétegben vitte fel a vászonra, hogy az ecsetvonások plasztikusan kiemelkedtek a felületből. A kutatók szerint az ecsetmozdulatok ritmusa, az alkalmazott nyomás és a festékrétegek egymásra épülése olyan ismétlődő matematikai mintázatot hoznak létre, amely fraktálelemzéssel számszerűsíthető. Az így kapott úgynevezett fraktálérték a kutatók szerint a művész egyfajta „ujjlenyomatának” tekinthető, amelynek segítségével könnyebben lehet azonosítani a későbbiekben a híres festő alkotásait.
A módszer megbízhatóságát ismert festmények vizsgálatával is tesztelték. A Naplemente Montmajour-nál (Sunset at Montmajour) című alkotást a Van Gogh Múzeum korábban levelezési források és a festékanyagok elemzése alapján már hitelesnek nyilvánította, a fraktálelemzés pedig ugyanerre az eredményre jutott: az ecsetvonások szerkezete ugyanis teljes mértékben megfelelt a Van Goghra jellemző matematikai mintázatnak.
Ezzel szemben A szántóvetők (The Plowmen) című, az 1990-es években Párizsban előkerült festmény esetében a fraktálelemzés jelentősen eltért a Van Gogh-művekre jellemző értékektől. A Van Gogh Múzeum már korábban is hamisítványnak tartotta az alkotást, a matematikai vizsgálat pedig szintén alátámasztotta ezt a szakvéleményt.
A kutatók szerint az új eljárás nem helyettesíti a művészettörténeti és restaurátori vizsgálatokat, hanem azok fontos kiegészítője lehet: a háromdimenziós felületelemzés és a fraktálmatematika alkalmazása ugyanis új lehetőséget kínál arra, hogy a jövőben még nagyobb biztonsággal különböztessék meg az eredeti műalkotásokat a hamisítványoktól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
