Lenyűgöző fotók a legmagyarabb tájról: a Hortobágy időtlen pusztasága
2019. január 12. 08:24 Múlt-kor
„Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka. Megállok közepeden s körültekintek oly elragadtatással, milyet nem érez a sweici az Alpeseken, milyet csak a beduin érez Arábia sivatagjaiban. Milyen szabadon lélekzem, mint tágul keblem! (...) Egy dülőföldnyire legel a gulya, hosszu botjára támaszkodva áll mögötte a gulyás és megemeli előttünk kalapját, nem szolgaiságból, mint a felföldi német és tót, hanem emberségből, mint magyarhoz illik. Mik azok a T alakúak ott a távolban? Azok elszórt gémes kutak, de olyan messze vannak már, hogy karcsu ostorfáik nem látszanak. Amott a látkör peremén a hortobágyi csárda, de nem a földön, hanem az égen…oda emelte föl a délibáb.”
„A csárda mellett a ménes, szinte a levegőben, mintha egy elfáradt darucsoport szállana. Kedves délibáb! úgy tartja ölében a tárgyakat, mint gyermekeit az anya. Némán, merengve ül az ősnyugalom e térségen, mint tűzhelye mellett karszékében a száz éves aggastyán, ki az élet zajos napjait zajtalan szívvel gondolja át. Mily egyszerű a puszta és mégis mily fönséges! de lehet-e fönséges, ami nem egyszerű?” Petőfi szavainál nehéz lenne ékesszólóbbat írni a Hortobágyról, arról a jellegzetesen magyar tájról, amely megihlette népi lelkületű íróinkat. 1973 január 10-én, 46 éve alapították meg Magyarország első nemzeti parkját, a Hortobágyi Nemzeti Parkot – erre emlékezünk ma a Fortepan képeivel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
